7 ev

A magyar fontokat meg nem sikerult felraknom, szoval ismet elnezest mindenkitol.

Mar hetedik eve elunk Ausztraliaban, ami szerintem eleg sok ido. Ezt a neves evfordulot meg is unnepeltuk egy kis kedves etteremben. Andras is el tudott szabadulni a munkahelyerol idoben, ami azert mostanaban nagy szo.
Sok a munkaja es kozben egy vedelmes vizsgara is keszul, ezert mikor itthon van igyekszem labujjhegyen jarni, nehogy zavarjam a tanulasban. Az en munkam csak nehany oranak indult naponta de most kisse felszaporodott az oraszamom, karacsony elott nem is olyan nagy baj. A gyerekek jol vannak, jol tanulnak (mint mindig).
Andris kapott egy bronz medalt kriketbol, amit nem is akarki, Michael De Vere (a Broncos volt jatekosa) adott at neki.

Igazabol egy kis ertekeles felet akartam irni az elmult evekrol. Ezen eleg sokat gondolkoztam, hogy mit is emlitsek meg, hiszen olyan sok minden tortent velunk es olyan sok valtozason mentunk at ezekben az evekben.

Akkor talan bele is vagok:-)

Regebben soha nem gondoltam volna, hogy en valaha eljutok Ausztraliaba. Hatalmas dontes volt, hogy ide eljottunk. Nagyon sok mindent magunk mogott hagytunk, es a legfajdalmasabb talan a szuleink hatrahagyasa volt. Hiaba volt reszukrol a megertes, nem volt konnyu donteni. (Ezt mar korabban leirtam, nem akarom ujra leirni.)
Nagyon sokat kaptunk az uj otthonunktol. Sok embert ismertunk meg, sok szep helyre eljutottunk. A gyerekeink nagyon jol tanulnak es reszesei egy olyan oktatasi rendszernek amely valoban gyermek kozpontu. Ok tenyleg alig varjak, hogy iskolaba mehessenek, mert szeretik az iskolat. Megtanultak egy olyan nyelvet anyanyelvi szinten, amit valoszinuleg Magyarorszagon soha sem tanulhattak volna igy meg. Ahogy olvasgatom, a magyar hireket en ugy erzem, hogy itt nem nehezedik akkora nyomas rank, mint azokra akik most ott elnek. Bennunket nem izgatnak a deviza hitelek, es nagyon sajnalom azokat akik most probalnak valami megoldast talalni a visszafizetesre. Igaz Andras sokat dolgozik, de megsem annyit, mint regebben Magyarorszagon. A kulonbseg, hogy itt meg is fizetik, mert valoban nagyon-nagyon jol keres. Az ausztralok valoban nagyon nyugodt emberek es ez a munkahelyeken is igy van. Osszesegeben nem nehezedik rank akkora stressz, mint regebben. Talan ettol is erezzuk szabadabbnak magunkat.
Azt hiszem, hogy elmondhatom kicsit atertekelodtek a fontos es a kevesbe fontos dolgok sorrendje is.
Talan pont ezert, mar nem tarjuk fontosnak, hogy sajat hazunk legyen, igy nem vagyunk a bankok rabszolgai. Itt elerheto aron lehet alberletet talalni, es valoban ezek jo kis lakasok vagy eppen hazak. Azzal tisztaban vagyok, hogy valaki masnak fizetem a lakberbol a hazat, de ez a legkevesbe sem izgat. Sokkal fontosabb, hogy nyugalom van koroluttunk, el tudunk menni ide-oda egyutt, a gyerekeknek pedig megtudjuk adni azt amit szeretnenk.
Ami szemely szerint nekem nagy valtozas volt, hogy megismert mas konyhakat es mas izeket. Mikor meg Magyarorszagon olvasgattam az itt elok blogjait, szinte elkepzelhetetlen volt szamomra, hogy egyszer megszeretem a vegemit-ot. Pedig valoban finom, csak tudni kell, hogy mennyit rakjon az ember a kenyerere. Utana pedig lehet nosztalgiazni, mert az ize hasonlit a jo kis zsiros kenyerre.

Ha oszinte akarok lenni nekem hianyzik Magyarorszag. Hianyoznak a szuleim, a teli taj, a karacsonyok illata.
De tudom, hogy nagyon hianyozna Ausztralia is ha nem elhetnek itt tovabb.

Egy baratnom megkerdezte tolem, hogy mi eljarunk-e nyaralni. Mondtam neki, hogy nem,  mert itt minden nap nyaralas. Kevesen mondhatjak el, hogy palmak vannak kertje vegeben, esetlek hogy akkora mikulas virag bokrok vannak, hogy azt le sem lehet irni vagy, hogy a konnyezo palmak itt ki vannak ultetve a kertbe es hatalmasra nonek. Itt csak ket evszak van, a meleg szaraz vagy a meleg esos es telen sem kell futeni. Igen, ezek itt mind megvannak, ami pedig hianyzik arra jo visszagondolni mert az ido mindent megszepit.
En szerencses vagyok, mert a szuleimnek van internete es naponta beszelunk es latjuk egymast. Penteken atrendeztem a lakast, es ezt szombaton eloben meg is mutattam nekik. Lattak, amint a Regi es az Andras megerkeznek az aikido edzesrol. Ha nem is szemelyesen de online itt vannak velunk. Apukam megtanulta kezelni a szamitogepet, szorfozik a neten, online vasarol pedig elmult 65. Ez itt nem nagy dolog de Magyarorszagon meg az. Tehat ez a 7 ev nem csak a mi eletunket valtoztatta meg, hanem az oveket is. Nem vagyunk ott a szuletesnapokon a karacsonyi vacsoranal, de sokan vannak akik nem torodnek a hozzatarozoikkal, pedig lehet, hogy csak par hazra laknak toluk. Mi naponta, hetente beszelunk a szuleinkel. Most talan tobbet, mint mikor meg ott eltunk.
Szeretek itt elni, jol erzem itt magam es valoszinuleg nem dontenek maskepp ha visszaforgathatnam az ido kereket. Nekem, nekunk ez volt megirva es en ezt elfogadom. Orulok, hogy a gyerekeim boldogok. Andrisnak most is itt van a baratja, nem regen jottek meg az uszasbol.
Nekunk bejott Ausztralia, persze vannak es lesznek akiknek nem tetszik, vagy nem azt kapjak, amit vartak.
Mindig minden csak rajtunk mulik!

Tunde