29 March 2011

Vannak akik......

azért nem irnak rendszeresen a blogjukra mert nem sok érdekes és megosztásra érdemes dolog történik velük, és vannak akik azért nem irnak mert elfoglaltak és minden fennmaradó időt a családdal akarnak tölteni. (Persze azért most nagy állatlánosságban beszélek).   Nálam inkább a második áll fent némi lustasággal megfűszerezve.

András nagyon jól érzi magát az új helyén. Végülis hamarabb kellett kezdenie, mint március 28. Sok munkája van a cégnek, most épp egy bánya állomásnak a projektjén dolgozik.
A gyerekek szuperül tanulnak, Andris folyamatosan remekel a suliban. Nem csak a hétköznapok de a hétvégék is rohanásban telnek. András visszament aikidozni, és persze a gyerekek is mentek vele. (Már nem sok hiányzik neki a fekete övhöz). Ezért szombaton délután enyém a lakás, amit jó kis takaritással töltök. Vasárnap Andris elment a Royal Australian Air Force 90-dik születésnapjára, volt menetlés meg koszorúzás (Andris adta át a virágot) András pedig elkisérte. Én korán reggel bevittem őket a Citybe, utána a Regivel elmentünk templomba. Nem messze tőlünk van egy kedves kis templom, ahova vasárnaponkén eljárunk.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy  ki kellett mennem a mellékhelységbe a templomban. Nagyon meg voltam döbbenve, hogy ott egy széket és pelenkázót is találtam. A pelenkázó alatt pedig minden ami kellhet, pelenka, törlőkendő és hintőpor. Mivel eddig nem jártunk itt ilyen helyre ezért nem tudtam, hogy a templom fel van szerelkezve ilyen esetekre. Amúgy nagyon sokan jönnek gyerekekkel, minden féle korúak, akiknek a mise alatt külön teremben oktatást tartanak. Ez is kellemes meglepetés volt számomra.
Andrásék nagyon későn végezrek a Cityben, majdnem kettő volt mire visszaértek, (mivel a kadétokat elvitték ebédelni is). Szóval nem mondhatom, hogy unatkozunk hétvégeken.
Közben készülök a beszédre és próbálok anyagot gyűjteni hozzá.
Ma kértem információt egy iskolától. Kacérkodok egy dietetikus oktatással.  Most ennek is próbálok utána járni, hogy mégis mennyibe kerülhetne. A téma érdekel és szeretnék etéren kicsit tovább lépni.

Tünde

No comments:

Post a Comment