Mozgás

Régen irtam már a blogra. Ennek egyik oka, hogy kissé ellustultam; a másik hogy most többet foglalkoztam magammal.
Januárban elkezdtem egy új életmódot, amivel lefogyatam 23 kilót, erről már irtam. Aztán most megállt a fogyás, de még nem értem el a kivánt súlyt. Kicsit zavart, hogy miért nem fogyok, ennek igyekeztem utána járni. Most elkezdtem rendszeresen mozogni; múlt héten pl elmentem egy közeli gymbe - úgy terveztem, ma is megyek.
Reggel korán ébredtem, és ha már úgyis fent vagyok, akkor inkább a walkingot (sétát) választottam. Igy megspóroltam némi benzint, meg még egy kis pénzt is, mert a belépő sincs ingyen. Nem messze tőlünk van egy nagyon szép park, itt körbe lehet sétálni a környéket. Én a házunktól indultam, elmentem a parkba ott szépen körbe gyalogoltam. Itt folyik a Bulimba patak, átsétáltam felette és kijutottam egy nagyon szép részre. Gondolom az a rész Wisharthoz tartozik, eddig még nem voltam arra (nem is tudom, hogy miért?). Aztán kiértem a házunkhoz közeli caravan parkhoz, onnan már csak pár perc séta és itthon is voltam. Én azt hittem, hogy nagyon hamar hamar haza értem, de itthon tűnt fel, hogy igazából 1 órát sátáltam. A parkot Dixon Parknak hivják, és körbe öleli a környéket, ahol lakunk. Nagyon szép park, de ennyire messzire még  nem voltam eddig. Láttam egy járszóteret, ahol volt rock climbing (hegymászás) is. Nem csak a séta volt élmény, hanem a látvány is.

A mozgás után legyen szó a kajáról. András tegnap hozott haza néhány green parwnt (garnéla rákot), ezek jó nagyok, szóval most azt főzök ebédre. Csinálok egy kis fokhagymás fűszeres szószt, ezzel locsolom majd meg a megsütött prawnokat tálalás előtt. Meg egy kis laza salátára gondoltam. Nem szeretem túlkomplikálni a főzést, minél egyszerűbb annál jobb és persze készüljön el hamar, nem szabad túlfőzni az ételeket. Persze ez nem azt jelenti, hogy mi mindent nyersen eszünk.

 Tünde

Gym

Pénteken elmentem a gym-be. Nagyon élveztem, mert nagyon régen voltam ilyen helyen utoljára. Az nagyon tetszett, hogy én voltam a legfitalabb. Elöször azt hittem, hogy nyugdijas klubban vagyok. De az idősek valóban nagyon gyúrtak. Nyomták a bicót, aztán mentek súlyzózni vagy egy kicsit eveztek. Nagyon fittek az idősek itt Ausztráliába. Szóval még az sem kizárt, hogy 70 évesen én is leugrok egy órácskára a gymbe. Persze ebben a complexben van uszoda, kosárlabda, footy és röplabda. Ha az Andrásék újra elkeznek járni aikidóra, akkor mi is a Regivel elmegyünk egy kicsit sportolni. A Regit nagyon érdekli az úszás és a kosárlabda.

Tünde

elszúrtam:(

 "Szia,

Múltkor vettem egy mangót, de éretlennek bizonyult. Van valami ismérve, hogy mikor érett? Olyasmire gondolok, mint mondjuk, ha a sárgadinnyének már bontatlanul is jó illata van és az egyik vége fel van puhulva, akkor valszín jó. A görögdinnyét meg kopogtatják és ha kong, akkor jó.

Szép napot"

Ezt Hella kérdezte, de nekem sikerült a comment moderálásánál a publish helyett a rejectet megnyomnom. A fánya comment meg törlödött is. Nagyon korán reggel van még :(

A válaszom az, hogy az érett mangó az illatáról ismerszik meg. Ezt igy nehéz elmondani, de mangó illata van.Fontos a szine is, de láttam én már enyhén zöld mangót, ami belül édes volt, szóval ez annyira nem mérvadó. Aztán egy kicsit puha az állaga. DE szoba hőmérségleten is beérik vagy lehet belőle csinálni mangó chutney-t.
Itt most kezd érni, és a zöldségesbe lehet venni. Most még elég borsos az ára, de azért én vette a fiamnak, mert Ő nagyon szereti. Ritkán lehet belediktálni gyümölcsöt, ezért igyekszemn azt venni, amit szeret és akkor nincs gond.
Az utcákon sok mangó fát lehet látni, az oposszumok nagyon szeretik még zölden is.
A chutney egy kedvelt étel, az indiai változat elterjetebb. Ez olyan lekvár féle, de fűszeres változatba. Kell hozzá sok cukor, ecet nem annyira sok, meg chili paprika, meg persze curry por. Itt én még nem találkoztam tartósitószerrel, értem ezalatt a natruim-benzoatot vagy szalicilt, (persze lehet, hogy van csak én nem tudom, hogy hol lehet ilyet venni) ezért sok cukrot és ecetet használnak, hogy azokkal tartósitsanak. Van még olyan lekvárok tartósitására használatos cukor is, de az inkább csak keményebbé teszi a lekvárt, azt is próbáltam.

Ha érdekel a recept:

2 kg meghámozott és felkockázott mangó
2 citrom vagy lime felszeletelve
3-4 friss chili feldarabolva
750 ml fehérbor ecet
500 g barna cukor
1 evőkanál só
1 evőkanál kardamom mag
1 evőkanál  köménymag
1/2 teáskanál sáfrány vagy kurkuma

A mangót az ecettel, citrommal és chilivel felrakjuk főni, forrás után hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd csökketsük a lángot. kb. 1 óra főzés után a lé elpárolog és a összetevők megpuhulnak, ekkor hozzáadjuk a ledarált kardamomomot és köményt, a sáfrányt beásztatjuk egy kevés meleg vizbe és a vizet hozzáadjuk a chutneyhez vagy beleszórjuk a kurkumát. Egy utlsót forralunk rajta, majd sterilizált üvegekbe tültjük. (Én mondjuk szárz dunsztba tenném, de ezt em irja a recept.) Egy hónap után fogyasztható.

Ezt a receptet egy befőzési könyből vettem, nagyon jó receptek vannak benne, sokat megcsináltam már belöle. A chutneyt lehet sült bárányhoz enni, vagy más sült húsokhoz.

Ha bővebben is érdekel a mangó itt többet is megtudhatsz róla, még egy kis videó is van, hogy hogyan lehet elkésziteni a chutneyt.
http://www.hazipatika.com/topics/zoldseg_gyumolcs/articles/Mango_a_szerelem_szimboluma?aid=20080110174519

 Tünde

About Australia

Régen nem irtam, de most ismét itt vagyok.
Apukámnak virusos lett a gépe, azt próbáltam rendbe tenni. Nem egyszerű ilyen távolságból virust keresni, főleg úgy, hogy apu nem egy IT expert. De nagyon ügyesen vette az akadályokat.
Újabb szavazást szeretnék elinditani, erre mindenki szavazhat, nem kell , hogy itt élj az országban.
A szavazás ismét Ausztráliáról szól, de most arra lennék kiváncsi, hogy mit szeretünk Ausztráliában.
Most is kicsit körülnéztem a neten, hogy minnél több lehetőséget tudjak kinálni.
De, mielött belekezdenék a szavazásba elmesélem, hogy milyen elehatározásra jutottam ma, azaz tegnap este. Miután megméretszkedtem láttam, hogy egy ideje nem fogytam semmit, és ez mostanra felizgatott. Szóval elhatároztam, hogy elmegyek egy gym-be. Nem vagyok nagy hive ennek, de valamit tennem kell. Érzem, hogy többet kéne mozognom, de ha itthon vagyok akkor ellustulok. Úgy gondoltam, ha elmegyek akkor ott kell, hogy mozogjak. Nem elöször vetemedek ilyesmire, eddig mindig élveztem. Mikor az Andris megszületett utána néhány hónap múlva callaneticre jártam és egész sikeres volt. Sajnos nem nyertem vissza a versenysúlzomat, de azért sokat fogytam. Most is érzem, hogy úgy mozognék valamit, de közben meg lusta vagyok. Most is olyan mehetnékem van, nem kizárt, hogy ha végeztem az irásal elugrok egy kis sétára.
De visszatérve Ausztráliára, lássuk, hogy mit szeretünk itt és ebben az országban.
Elöször megemliteném az világon egyedülálló VEGEMITE-ot. Elöször nem jöt be, aztán megszerettem. Mióta egészségesebben eszem, megint elfordultam tőle, mert sok benne a só és éleszrő, amit én nem eszek meg.
A neten olvasgatva megemlititk a jó közbiztonságot. Ebben is van némi igazság, persze nem vagyok objektiv, mivel én Brisbanen kivül nem voltam más városban. Az igaz, hogy itt jobb a közbizton ság, mint Magyarországon. Több rendőrt lehet látni az útakon, vagy hétvégenként a belvárosban.
Nekem nagyon bejön a nagy nyugalom, a lassabb életvitel. Nem aggódnak itt annyit az emberek, mint Magyrországon. Ma szóba került az emberek közötti egyenlőség, ami többé-kevésbé meg is valósul. Elvileg nem kell hátrányba részesülnöd, a szexuális hovatratozásod miatt, vagy hogy milyen szinű a bőröd. De halkan megjegyzem, azért nem mindenhol van ez igy, de mindenestre jobb itt a helyzet, mint Magyarországon.
Megemliteném az egydülálló állat- és növányvilágot is. Hiszen az az egyik legcsodálatossabb amit itt láttam, és még nem is láttam mindent.

Brisbane a napfény városa, ez is szeretni való, hiszen itt a legtöbb az egy évre jutó átlagos napsűtéses órák száma. Ne felejtsük el, hogy a hőmérséglet is nagyjából állandó, itt tényleg szinte mindig meleg van. A kislányom pont azt szereti Ausztráliában, hogy annyi féle és fajta nép lakik itt.

Az is nagyon jó ebben, hogy itt aztán tényleg mindenki talál az izlésének megfelelő ételt. Én nagyon szeretek eljárni Sunny Bank-ba vásárolni, mert az egy kis Ázsia ebben a nagy Ausztráliában. Szivessen járok Fortitude Valleyben lévő China-Townba is, de mióta elköltöztünk a városból már kevesebbet járok oda.Vannak, akik nem szeretik, mondván koszos. Valószinüleg nekem eddig szerencsém volt, én nem vettem észre, hogy kosz lenne, vagy csak más a türő határom. Ismét megemlitem a sportot, hiszen tudjuk, hogy itt nagy  kedvenc a krikett vagy a rugby. Aztán, hogy még egy kicsit beszéljünk a kajáról, ne hagyjuk figyelmen kivül a bárány- és marha húst. Ami itt valóban nagyon finom, vagy a rengeteg féle hal és más tengeri herkentyű. Vagy, beszélhenénk a nagyon finom és izletes mangóról. Épp ma vettem, mert a fiam nagyon szereti. Apukám nagyon szerette a sokféle gyümölcsöt, azt mondta, hogy itt sokkal izletesebbek. Még nem is esett szó a rengeteg szebbnél szebb strandokról. A végén még nem is lesz elég a tiz.

Most megyek egyet sétálni, igaz már késő van de legalább hamarabb hazajövök.

Tünde

Egy második út

A cím talán selytelmesen hangzik sokaknak, de ne tessenek aggódni kérem, szó sincs egy újkori krimi kibontakozó szálairól, csupán 'szakmaelfogadtatás-másképpen' lesz a mai postom témája.

Arról van szó ugyanis, hogy - a vízumügyintézés idejét lerövidítendő - amikor mi applikálódtunk (hja, szép magyar szó, mi?) az állandó lakosi vízumra, én a villamosmérnöki diplomámat a VETASSESS-el fogadtattam el, mint Quality Assurance Manager, azaz minőségbiztosítási manager és nem mint villamosmérnök. Jól tessenek figyelni!

Pikk-pakk megvolt, nem kellett tovább várnom a sponzori vízumra, nem kellett az extra költségeket fizetni a gyerekek sulijára, minden OK! Na ja, gondoltam én akkor, csakhogy ez nem olyan egyszerű, mert itt az vagy, akként dolgozhatsz, amilyen papírjaid vannak. Nagyon bürokratikus ország! Vagyis hiába mondja neked a bevándorlási ügynököd, hogy: "Ó, hát ha már megvan a vízum, akkor többé senki sem fogja kérni tőled a szakmaelfogadtatást" - csak légy résen és ne higyj neki! Hacsak nincs egy gyártulajdonos nagybácsikád, akit tényleg nem érdekelnek a papírok, akkor az első kérdés amit feltesznek neked egy állásinterjún, az éppen ez lesz.

Na de nézzük, mit tehetsz ha már így póruljártál és voltál olyan balfék, hogy nem a szabályos utat választottad? A második lehetséges út azoknak adatik meg, akik már állandó lakosok, állampolgárok illetve munkavállalási engedélyük van. Nem én találtam ki, a tippet egy nálam sokkal okosabb brilliáns elme, kedves jóbarátom és egyik mentorom, Németh János ajánlotta. Neki bejött, és most már nekem is. Ajánlom azoknak, akik hasonló csapdába kerültek mint én.

Ez a kormányszerv amiről beszélek, az AEI-NOOSR, a már itt élő-dolgozó polgárok külföldön szerzett papírjait honosítja. Pontosabban megfelelteti azokat egy itteni végzettségi szintnek. Pl az én Műegyetemi diplomám esetében, hiába hogy az egyetem nekem a hangzatos Master of Science-ként (MSc) adott hivatalos fordítást a diplomámról (felülértékelve ezzel pl a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerezhető papírokat, mint ahogyan ez a korábbi magyar oktatási rendszerben meg is volt), a most visszaérkezett papírok azt tanúsítják, hogy a végzettségem Australian Bachelor Degree-nek felel meg. Na jó, nincs is nekem ezzel semmi bajom, végre megvan ez is! Ez egyébként úgy tudom egybevág a 'hagyományos' mérnöki szakmaelfogadtatás eredményével is.

Ez a mód mindössze $295 AUD-ba kerül, sőt gyakorlatilag még olcsóbb, mert ezért az árért két papírt fogadtathatsz el. Mindez egy kicsit drágább, $450 azoknak akik csak átmeneti munka vízummal rendelkeznek. Arról nem is beszélve, hogy itt nem nagyon aprózzák el, valóban csak a hivatalos másolatokat kell elküldeni a fenti hivatalnak - vigyázat, csak másolatot, mert nem küldenek vissza semmit! - egy copy az eredetiről (diploma és leckekönyv), egy a fordításról, meg egy a vízumról ill az állampolgárságot igazoló oklevélről.

Egy másik kellemes csalódás volt számomra, hogy a honlapon ígért minimum 3 hónapos maratoni ügyintézés helyett nekem mindössze 40 nap alatt megvolt a két szakma - egy szakközépiskolai elektronikai műszerés, amit Certificate IV-nak, valamint a már fent említett Műegyetemi diplomám, amit Bachelor Degree-nek ismertek el. Ide másolom az egyiket a hitetlenkedők kedvéért :-)

András

Az elmúlt napok

Az elmúlt napokban nagyon elfoglaltak voltunk. Nem is volt időm ránézni a blogra.

A szavazás befejeződött, nem szavaztatok túl sokan, de az első helyen a böfögés és szellentés végzett. Szerintem ez egy nagyon rossz szokás itt Ausztráliában. Persze ez egy természetes dolog, csak nekem valahogy úgy tűnik, hogy itt ebből sportot űznek. A második helyen végzett a Karácsonykor meleg van. Nekem nagyon furcsa volt az első évben, hogy amikor eddig hideg volt karácsonykor, most szakad rólam a viz. A mai napig nem igazán szoktam meg. Nem azért mert hiányzik a hideg, csak nincs karácsonyi hangulatom.
A harmadik helyen holtverseny alakult ki. Nem sorolom fel, mindenki megnézheti a blogon.
A másik nagy esemény, hogy vettünk egy második kocsit, mivel András is reggel 6-ra jár dolgozni, ezért aktuális volt a második autó. Most én vezetem hogy szokjam, mert elég nagy. A gyerekek nagyon élvezik a luxus körülményeket, amiket az új autó (Hyundai Sonata) nyújt.

Apukám számitógépét is próbáltam rendbe tenni a héten, mert végre rászánták rá magukat, hogy bekötettik az internetet. Nem végeztem még, de már alakul a dolog. Most a kamerát bróbálom felinstallálni a gépre.

A kislányomnak találtam két régebbi csehszlovák mesefilmet. Én is annyi idős voltam, mint Ő most, amikor láttam őket. Kiváncsi vagyok, mennyire fog neki tetszeni. A 'Le a cipővel' vagy a 'Kemény kalap és krumpliorr' nagy kedvencek. Nagyokat nevet Bagaméri ügyetlenségén. Érdekes látni, hogy ezek a filmek még a mai napig mennyire lekötik a gyerekek figyelmét, és semmit sem vesztettek varázsukból.

A blogon egy új rendszert vezettem be, persze ideiglenesen. Moderálom a hozzászólásokat. Az előző post felrakása után, rengeteg hozzászólás érkezet különböző postokhoz. Valaki(k) japán vagy ázsiai linkeket rakosgattak fel, amik porno lapokra mutattak. Ezért döntöttem úgy, hogy csak moderálás után jelenhetnek meg a hozzászólások. Remélem ez nem tart sokáig és visszaáll  a szólásszabadság.

Egy kicsit más.
Náhány napja volt a rádióban, hogy az ausztrál államok közül itt Queenslanben a legmagasabb a benzin ára. Persze nem azért mert drága a benzin, hanem mert olyan magas az adó, amit a Queensland State Government beleépitett az árba. Ezért az ellenzék kicsit hőbőrgött a parlamentben és felszólitotta Anna Bligh-ot (Queenslan kormányzója), hogy tegyen lépéseket ez ügyben. Nagyon kiváncsi vagyok, történik-e valami.
Most vettünk egy második autót és bizony engem megdöbbentett, hogy mennyi mindent kell befizetni a kocsi átiratásakor és ezeket mind most vezették be, hogy még több bevétele legyen a State Goverment-nek. Ez sem történt véletlenül, mivel itt a legmagasabb az egy főre jutó állami adósság. Ezt is a rádióban hallottam, hogy Queensland van a legjobban eladósodva az összes állam közül és mivel a gazdaság fellendülőben van, az ellenzék változtatásokat sürget.

Nem tudom, ki mennyire kiséri figyelemmel az itteni dolgokat, de talán hallottátok, hogy nagyon sok indiai él, tanul és próbál emigrálni Ausztráliába. Amivel nem is lenne baj, de észrevették, hogy csalások történtek a papirok beadásánál és ezért megszigoritották a bevándorlási szabályokat. Most mindent és mindenkit jobban ellenőriznek és egy hosszú várólista alakult ki.A bevándorlók nagy része szakácsnak illetve fodrásznak tanul, de közülük csak kevesen akarnak majd ebben a szakmában dolgozni. Sydneyben és Melbourneben nagyon sok szakács és fodrász iskola alakult az indiai diákok számára, de még itt Brisbane-ben is. Lehet, hogy ezek bajban lesznek mert nem nagyon akarják, hogy ennél több indiai  tanuljon itt és vándoroljon be Ausztráliába. Ha az értesülésem nem csal, akkor (Sydneyben?) Melbourne-ben 90 000 indiai él. Ez az arány kezdi felboritani a nemzetiségek közötti egészséges egyensúlyt. Sokan nem nézik jó szemmel, hogy csökken az európai (fehér) emberek aránya. Persze Anna Bligh kijelentette, hogy Queensland szivesen látja az indiai diákokat.

Nálunk is dolgozik két indiai diák. Az egyikük még mosogatóként kezdte, de mára kinőtte magát szakács inasnak, mert hiszen szakácsanak tanul és nálunk csinálja a kötelező 900 órás gyakorlatát. Magyar kollégám veszélyességi pótlékot akar kérni ha az indiai sráccal dolgozik. Szerény egyszerűséggel csak Macgyver-nek hivjuk egymás között, mert bármiből képes fegyvert csinálni, amivel aztán többek között kedves honfitársamat próbálja eltenni láb alól. Az életveszélyes történeteket magyar kollégámtól hallom és jókat nevetünk az indiai fiú ügyetlenségén. Szerencsére én nem dolgozom vele sokat, de néhányszor láttam Őt akcióban, amikor is ügyködése vérbe torkollott. Kötöztem én már be a sebét, miközben sütőtököt vágott. Általam teljesen ismeretlen technikát alkalmazott, mert többet nézte az órát, mint azt amit éppen csinált. Mindeközben egy kb.40 cm pengéjű késsel vagdosta a tököket.  Magyar honfitársam is mesélt érdekes törrténetek, amik igy visszagondolva igen mulatságosak, de azért természetesen nagyon veszélyesek is, főleg mások testi épségére nézve. Arról nem is beszélve, hogy az ételek amik kikerülnek a kezei közül, borzalmasan néznek ki. Ha mi (többi chéf) nem igazitanánk rajta, nem lehetne még felszolgálni sem. Szóval a srác tisztára antitalentum. Ezektől eltekintve emberileg egy kedves fiú.

Más iskolákból is érkeznek hozzánk külföldi diákok, akik néhány hétig itt dolgoznak. 80% nem akar a tanult szakmájában dolgozni én ezért meg szoktam kérdezni őket, hogy miért tanulnak szakácsnak, ha csak a vizum miatt, akkor nem forditok nagy energiát az oktatásukra, inkább azokkal törödöm, akik tanulni is akarnak.

A gyerekek felébredtek, mert lassan megyünk iskolába.

Tünde

Póréhagymás krémleves

Kis családom nagyon szereti a leveseket. A hétvégén ezt a levest főztem nekik, de még mutatóba sem maradt, pedig elég sokat csináltam. Nagyon egyszerű elkésziteni és hamar megvan. Andrisnak laktóz mentes tejszinnel csinálom, mert Ő tej allergiás. Annak nagyon örülök, hogy itt nagyon jól kezelehtő az étel allergia, nagy figyelmet forditanak azokra, akik nem ehetnek meg mindent. Van laktóz mentes tej, tejszin, joghurt persze elérhető áron, nem kell messzire elmenni vagy hatalmas összegeket kiadni ha ilyesmit akarsz venni. Vehetsz természetes édesitőszert vagy gyümölcs cukrot, de csokoladé mentes csokit is kapsz vagy élesztő nélküli kenyeret. Mivel az év elején rákattantam az egészséges életmódra, aminek meg is van az eredménye, ezért kicsit jobban körülnéztem a boltokban. Az elején valóban nagyon megdöbbentem, hogy mennyi szemetet belénk tömnek. Kicsit tovább tart igy a bevásárlás (András nem is szeret eljönni velem bevásárolni, mert én mindent elolvasok), de megéri.

Ime a recept:

Hozzávalók:
4 burgonya meghámozva és vékony kockára vágni
2 póréhagyma alaposan megmosva és felszeletelve
2 gerezd fokhagyma felszeletelve
1,5 l zöldségleves alaplé
2 dl tejszin

Elkészités: 
A póréhagymát és fokhagymát felrakjuk kevés olajon párolni.
Hozzáadjuk a burgonyákat és felöntjük az alaplével. 
Ha megfőtt, átturmixoljuk és hozzáadjuk a tejszint.
Beforraljuk a levest és már kész is.
Tálalhatjuk piritott zsemlekockával.

  Póréhagyma kisokos

Magyarországon kevésbé ismert, de más országokban széles körben fogyasztott zöldségnövény.A vöröshagymával szemben nagy előnye, hogy fogyasztása nem okoz gyomorégést, erős szaga nincs.
- Mint minden hagymaféle, ez is baktérium- és vírusölő.
- Nyersen fogyasztva segíti a bélmozgást, így az emésztést is.
- Serkenti a vízkiválasztást, tehát jó méregtelenítő.
- Ruténtartalmának köszönhetően védi és erősíti a hajszálereket.
- Sok kísérletet végeztek vele, és megállapították, hogy nagy mennyiségben, rendszeresen fogyasztva csökkenti a káros koleszterin-, és növeli a jó koleszterinszintet, hasonlóan a fokhagymához. Annyi a különbség, hogy a póréhagyma ezekből az anyagokból kisebb mennyiséget tartalmaz, így többet kell fogyasztani belőle.
- Azt is megállapították a kutatók, hogy a póréhagyma heti 2-3-szori beiktatása az étrendbe csökkenti a vastagbél- és a prosztatarák előfordulásának kockázatát. A hagymákban található anyagok megvédik a vastagbél sejtjeit a méreganyagoktól, amelyek rákot okoznak.
- A brokkolihoz, spenóthoz, feketeribizlihez hasonlóan kaempferolt tartalmaz, ezzel 1984 és 2002 között végeztek kutatásokat, melynek végkövetkeztetése szerint azoknál a nőknél, akiknek az étrendjében sok kaempferol volt, 40%-kal csökkent a petefészekrák megjelenésének kockázata.
- A hagymaféléket jó mangán, B6-, C-vitamin-, folate-, vasforrásként tartják számon. Ez az összetétel a vércukorszintet stabilizálja, lassítja annak felszívódását, biztosítja, hogy anyagcseréje tökéletes legyen.
- Európában talán a svájciak fogyasztják a legtöbb póréhagymát, kedvelt fűszernövény Angliában, a többi európai országban főleg leveszöldségnek használják. Amerikában egyáltalán nem ismerik.

Jó étvágyat!

Tünde

 

Képek

Akit érdekel töltöttem fel újabb képeket a Picassara.
 Tünde

Miért is? III. Befejező rész

Az út valóban nagyon rögös volt a vizumig, de annak örülök hogy legalább megvan végre.
Nem akarom én úgy elhúzni ezt a storyt, mintha a Szabó Család lenne - titkon persze remélem, hogy lesz annyira sikres. Merjünk nagyot álmodni, nem igaz?

Visszatérve a vizumhoz.
A papirok nagy része már megvolt, Andrásnak még egy IELTS vizsga volt hártra meg a szakma elfogadtatás.
Na, a nagyon okos bevándorlási ügynök azt mondta, hogy ne erőlködjünk a IEAust-al (Engineers Australia) legyen inkább Quality Assurance Manager az Anrdás, annak fogadtassa el magát VETASSESS-el (Vocational Education Training and Assessment Services) mert az sokkal gyorsabb. András persze belement, mert az okos bevandolási ügynök azt mondta, ha megvan a permanent vizum akkor mar ennek a szakma elfogadtatásnak nincs jelentősége majd akkor minden gond nélkül lehet Ő még villamos mérnök. Na persze ...., ezt mára tudjuk, hogy nem igy műkődik. András beadta a papirokat, amiket minden gond nélkül valóban nagyon rövid idő alatt el is fogadtak. Következő lépés az angol vizsga, ez is simán ment egy rövidebb felkészülés után. Beadtuk a papirokat a Bevándorlási Hivatalnak, mert közben meglett a cég nominálása is. Addigra már szép kis summát költöttünk az egész vizum ügyintézésre, mert az ügynök gyenge pontja a matek volt. Minden alkalommal más és más összegeket mondott, mindent felszámolt, még talán azt is, hogy mennyi levegőt szivtunk be az irodájában. Mindig emlékeztetni kellett a szerződésben foglaltakra. Azért kedves XY nem ebben állapodtunk meg, nem ez van a szerződésben stb. Erre mindig az volt válasz, hogy "Gyerekek nyugi, minden rendben  lesz .....". Én közben elmentem melózni az Olasz Club-ba mint chef, ez azért is volt jó, mert én voltam a tanuló vizumnál a main applicant  szóval én tudtam full time-ban dolgozni az iskolai szünetben. A vendéglátásban a karácsonyi időszakban nagy a hajtás, András üzeme viszont bezárt két hétre.


Pár hónap múlva elkezdhettük intézni az orvosi papirokat, minden rendben is ment egészen addig amig nem találkoztunk az orvossal. Ekkor már karácsony előtt álltunk és nagyon reméltük, hogy karácsonyi ajándéknak megkapjuk a vizumot. A lényeg az, hogy elmentünk az orvoshoz. Én a Regivel együtt mentem be, mig a két fiú egy másik orvoshoz. Először a Regit vizsgálták meg, én emelgettem fel-le a vizsgáló asztalról és közben nagyon izgultam, hogy minden rendben menjen. Mire rám került a sor, addigra már felment a vérnyomásom, ami a dokinát kiütötte a biztositékot és nem irta alá a papiromat csak a Regiét. Kérdeztem hogy mi a baj? Azt mondja: magas a vérnyomásom. Mondom neki, ideges vagyok meg most tornáztatott meg, persze hogy felment a vérnyomásom. De nem hatottam meg. Megkérdeztem tőle, hogy a szemfenék vizsgálatnál látott-e valami nyomot, ami a magas vérnyomásra utal? Azt nem, de most éppen magas - szoval ennyi, mehetek a háziorvoshoz kivizsgálásra majd utána talán aláirja a papiromat. Erre már baromira mérges voltam és furdalt a bűntudat, hogy miattam nem lesz meg a vizum Karácsonyra. Kivágtattam a rendelőből, Andrásék addigra már kint voltak. Nem is mondtam nekik semmit, csak lerohantam elszivni egy cigit, mert azt hittem, hogy felrobbanok a méregtől, meg aztán már nagyon sirhatnékom volt.
Mikor lenyugodtam visszamentem hozzájuk és elmeséltem hogy csak a Regi papirját irták alá (akkor Ő majdnem 5 éves volt). De kiderült, hogy Andrásnak és az Andrisnak szintén el kell mennie kardiológushoz, mert gond van az András vérnyomásával és az Andrisnak szivzöreje van. Na most hogyan keritsünk szakorvost néhány nappal Karácsony elött? Ilyenkor már minden szakorvos szabadságon van legalább január közepéig. Végülis András talált egy helyet, ahol megnézték őket január első hetében - ez volt a legelső elérhető időpont - én meg elmentem a háziorvoshoz. Az orvos megmérte a vérnyomásomat és jót nevetett azon, hogy nekem magas a vérnyomásom. Mert persze Ő teljesen normálisnak itélte, és csak vérvételre küldött el. Kaptam egy nagy kannát is, hogy 24 órán keresztül  abba gyüjtsem a vizeletet. Pár nap múlva megvolt az eredmény - persze hogy nincs kronikus magas vérnyomásom és nem kell gyógyszeres kezelést kapnom.
Mindezek a vizsgálatok előre nem tervezett extra költséget jelentettek. Az külön sokk volt, amikor a kardiológus megmondta mennyibe fog kerülni az Andrásék vizsgálata. Még szerencse, hogy épp iskolai szünet volt és full time-ban dolgoztam, de igy is elment egy heti fizetésem a cécóra.

András közben felhagyott a só fogyasztásával, ami a gyógyszerekkel együtt annyira lecsökkentette a vérnyomását, hogy abba kellett hagynia a gyógyszert. A kardiológus is happy volt és egyetértett a gyógyszeres kezelés felfüggesztésével.

Andrisról tudtuk, hogy szivzöreje van. Még Magyrországon jártunk is vele orvoshoz, de szépen lassan kezdte elnőni és szerencsére nem volt annyira aggasztó, hogy rendszeres orvosi ellenőrzést igényelt volna. Ezt az itteni kardiológus is megerősitette, szerinte is alig észlelhető a zörej. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a Reginek is szivzöreje volt, kb. annyira súlyos, mint az Andrisé.

Január közepére megvolt az orvosi papir, amit személyesen vittem be a Bevándorlási Hivatalba. Február első napjaiban meg is jött a válasz, a Grant Letter - megvan a vizum.

Mivel tanuló vizummal voltunk itt, a permanent vizumra a kérelmünk offshore beadvány volt, ezért a vizumot is külföldön pecsételik majd be. Gyorsan repülő jegyeket keriteni Új-Zélandra, mert oda a magyaroknak nem kell vizum és közel is van. Egy utazási irodában dolgozó magyar lány talált is nekünk jegyeket még arra a hétre. Öt napot kellett kint töltenünk, ezért pénteken indultunk, hogy a hétvége is beleessen és hétfőn mehetünk is az aucklandi követségre bepecsételtetni a vizumot, szerdán meg jöhetünk haza. Persze, hétfő helyett kedd lett a bepecsételés napja, de akkor az már nem számitott. A Reginek nagyon emlékezetes volt az ötödik születésnapja mert az Aucklandben töltöttük.

Mikor meglett végre a vizum, akkora ürességet éreztünk - hosszú hónapok óta nem volt mit csinálni, elértük a célunkat. Ennyi volt. Most már ugyanazok a jogok illettek meg, mint bármelyik más ausztrált. Vége volt a 20 órás munka limitnek, nem kellett fizetni az orvosért. Az Andris iskolájáért sem kellett többé fizetni. Szóval jóra fordult minden, én mégis szomorú voltam. Valahogy túléltük azt az időszakot és persze hamarosan találtunk más intéz valót.

Hát nagyjából igy lett meg a vizumunk. Igy váltunk diákból állandó lakossá. Nem ijedtünk meg a nehézségektől, sőt ezek vittek előre minket. Soha nem adtuk fel a reményt. Igy visszagondolva, persze már megszépültek az emlékek, de voltak nagyon kilátástalan pillanatok is. Nem hiszem, hogy még egyszer lenne erőm végigcsinálni. Nekünk sem volt könnyű, de ahogy követem az újabb és újabb bevándorlási hireket, aki most akarja a tanuló vizumot állandóra átváltani, annak még nálunk is sokkal nagyobb türelemre és kitartásra lesz szüksége. Szóval kössétek fel a gatyátokat - mi szurkolunk.

bejegyezte: Tünde
belekontárkodott: András

Miért is ? II.

Két napja ott hagytam abba, hogy mégis András után lett meg a vizum. De ahhoz, hogy a történet kerek legyen vissza kell menni egy kicsit az időben.
Mikor megérkeztünk néhány hónapig nem volt munkánk. Nekem azért mert nem beszéltem a nyelvet, meg ott voltak a gyerekek is. De aztán egy januári napon kaptam egy jó kis takaritói állást. Nem volt nagy szám, heti 15 óra part time-ba. Két emelet volt az enyém egy irodaházban. Monoton munka volt, de mivel állandóan azon az emeleten voltam, lehetett ügyeskedni. Egyik nap végig töröltem a port mindenhol, a másik nap valami másra került sor, igy aztán elég jól rendbe lehetett tartani az emeleteimet. Délután 5 körül kezdtem és kb. 3 óra alatt végeztem.Nem volt ez egy rossz meló.
András viszont nem talált munkát, mert napközben iskolábn volt, délutánra ha én elmentem akkor a gyerekekre valakinek vigyázni kellett. Ez eléggé letörte szegényt, mert azért az mégsem járja, hogy Ő lenne a családfentartó aztán mégis neki kell futkosni a gyerekek után. Egy nap eszébe jutott, hogy azért Ő tudna villanyt szerelni, nosza fel kell kutatni, hogy hogyan tudna licence-et szerezni. Mert azt mondanom sem kell, hogy itt mindenhez kell licence, főleg a villanyszereléshez. Megtalálta a neten, hogy hova kell menni érdeklődni. Regi és Andris oviban meg suliban voltak, igy gyorsan összekaptuk magungat és bementünk a City-be, hogy kideritsük hogyan lehet András villanyszerelő. Szépen beálltunk a sorba, aztán az officer elé jutottunk. András elmondta, hogy miről akar tajékozódni, a hölgy valakinek telefonált, Andrástól meg egy kis türelmet kért.
Egyszer csak nyilik az egyik ajtó, kijön egy férfi és jó alaposan megnézi az Andrást, aztán tovább ment. Mikor visszafelé jött akkor is jól megnézte az én páromat és visszament az irodába. Pár perc múlva kijön, odamegy az Andráshoz és elkezdenek beszélgetni, én már addigra nem birtam a feszültséget és kimentem elszivni egy cigit.
Mire visszajövök Andrásék már nagyon közvetlenül társalogtak. Aztán a férfi előkapta a telefonját és felhivott valakit. Halljuk ám, hogy azt mondja a telefonba, hogy itt van vele egy magyar barátja, aki villamosmérnők  és éppen munkát keres. Teljes volt a döbbenetünk, hiszen ha 10 perce ismertük a férfit. De Andrásnak lett munkája, ami nagyon boldoggá tette.
Kiokoskodtuk, hogy akkor most átcseréljük a vizumot, és én megyek el tanulni angolt és az András igy tud napközben dolgozni délután Ő van a gyerekekel, igy én is el tudok menni dolgozni.
Néhány hónap után jön haza az András és nagy örömmel újságolja, hogy a főnöke szeretne segiteni neki a vizum megszerzésében. Akkor hallottunk először az ENS (Employer Nomination Sponsore) vizumról. Beszéltünk a bevándorlási ügynökünkkel, hogy ebben az esetben mi is a teendő.
Minden mozgásba lendült, mert addigra nekem is elfogadták a magyarországi végzettségemet, igy már ha törik ha szakad de valahogy csak meglesz a vizum. De persze akkor még nem tudtuk, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
De hát már megint itt a vacsoraidő, és a kis család éhes. Érzekeny búcsút veszek tőletek, de ha érdekel a többi részlet is, akkor gyertek vissza, mert folytatni fogom. Legközelebb a rögös útról lesz szó, ami a vizumunkhoz vezetett.

Tünde

Miért is?

Ma napközben elgondolkoztam azon, hogy pontosan mit is irhatnék Hella kérdésére.
Mikor eljöttünk egészen világos volt, hogy miért hagyjuk el azt az országot, ahol eddig éltünk. Aztán az évek során lassan feledésbe is merült az eredeti ok.
Mikor elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, András már elég magas poziciót töltött be egy energia kereskedő cégnél, és tudtuk, hogy annál magasabbra már nem tud feljutni anélkül, hogy valakinek ne lenne a "csókosa" ha értitek, hogy mire gondolok. András pedig nem olyan ember, aki azért akar előrébb jutni, mert haverja ennek vagy annak, szereti ha azért ismerik el, mert valóban jól csinálja a munkáját. Aztán láttuk, hogy az ország szekere nem nagyon fog felfelé indulni, és szerettünk volna a gyerekeinknek biztos jövőt biztositani. Ami a magyaroszági körülmények között nem könnyű. Le a kalappal azok előtt, akik még rendületlenül próbálkoznak szinten maradni. Mi bevallom nem vagyunk olyanok, akik bármi áron, csak és kizárólak Magyarországon képzelik el a jövőt. Andrásnak a folyamatos hajtástól egészségügyi problémái voltak, bevallom nem akartam fiatalon megözvegyülni. Nagyjából talán ennyi lenne, ami eszembe jutott.
De miért pont Ausztrália? Kérdezhetnétek.
Szóval eldöntöttük, hogy elmegyünk. Mindenképpen angol nyelvi környezetbe akartunk élni, hiszen András beszélt angolul. USA-ba nagyon nehéz bejutni ergó kilőve. Kanada szintén olyan ország ahova nem könnyű kivándorolni és ott hideg is van. Nálam kizáró ok volt a hideg és a tél. Sajnos nekem téli depresszióm volt (van?), nekem minden tél maga volt a gyötrelem. Szóval csak tél ne legyen!
Anglia pont ezért már szóba sem került. Aztán eszünkbe jutott Ausztália.
András már az egyetem elvégzése után ki akart jönni, de akkor én még nem akartam eljönni Magyaroszágról. Utána meg jöttek a gyerekek és szépen megfeledkeztünk Ausztráliáról.
Ha már megvolt a cél, már csak azt kellett eldönteni, hogy hogyan is tudunk ide kijutni. Beszéltem a Bertók Zolival, aki nem tanácsolta, hogy ide vándoroljunk ki mert András akkor már 36 éves volt, pontokat veszit meg ilyesmi. De ha már a fejünkbe vettük, akkor nem akadunk meg ilyen kis problémán, kerstünk további lehetőségeket. Igy került szóba a tanuló vizum, aztán ha már itt vagyunk biztos lesz valami megoldás. Ami volt spórolt pénzünk erre a nagy kalandra áldoztuk. A kigondolástól a megérkezésig kb.10 hónap telt el. Otthon ami papirt lehetett leforditattuk, amilyen igazolásokat csak lehetett beszereztük, mert mi a permanent vizumra készültünk. 2004 október 11-én megérkeztünk 4 bőrőndel és a két gyerekkel. Nagyon nehéz volt a bucsúzás a szülőktől, barátoktól, rokonoktól. Az én szüleim boldogan adták áldásukat a kitelepülési ötletünkre, mert tudták, hogy jól döntünk, nekik is fontos volt, hogy az unokáik jobb körülmények között nőhetnek fel.
A megérkezés utáni időszak nagyon olyan volt, mint egy nyaralás. Aztán persze gyorsan kerestünk egy bevándorlási ügynököt, hogy lássuk, hogy akkor milyen lehetőségeink vannak. Nem nagyon akarom részletezni, de persze az az elgondolás elbukott, hogy András után legyen meg a permanent vizum. Semmi különös oka nem volt, csak anyagi. Mivel én szakács végzetséget szereztem ez sokkal egyszerűbbnek látszott és gyorsabbnak is. Persze az is számitott, hogy én fiatlabb vagyok Andrásnál , néhány év is sokat nyom a lattba a pontok számolgatásánál. Aztán milyen érdekes, mégis az András után lett meg a vizum. De ez már legyen egy újabb történet.
Most visszatérek a főzőkanálhoz, mert lassan vacsora idő van és még összekéne dobnom egy Napoli szószt.

Tünde

Holnap

Ma sajnos már elég fáradt vagyok egy bővebb jegyzethez, de igérem holnap Hella kérésere arrol irok, hogy miért jöttünk ki és mennyi időbe telt, amig mindent elintéztünk.
 
Tünde

Visszatekintés

Az elején igértem, hogy irok a kezedtekről, de aztán ez valahogy elmaradt. Most pótolni szeretném az elmaradásomat. Ime egy kis visszatekintés.
Mikor kijöttünk én ugye nem beszéltem angolul, András rögtön bedobott a mélyvizbe. Mivel minden iskolás korú gyereknek kötelező iskolába járni én lehettem az, aki iskolát és óvódát keres a gyerekeknek. Akik tanuló vizummal jönnek Ausztráliába, mindez igen nagy anyagi megterhelés; 2004-2005 között a tandij állami iskolába kb 4600 AUD volt egy evre, mara ez talan a duplája lehet (általános iskoláról beszélek, közép iskola ennél több). Andris 9 éves volt akkor, a Regi közel négy. Beköltöztünk Spring Hillbe, én pedig elővettem a szótárat kiirtam a szerintem szügséges szavakat aztán átballagtam a velünk szembeni iskolába. Az új tanitási év január 26-a után kezdődik minden évben, hiába voltunk már itt 3 hónapja az Andris még nem beszélt semmit angolul. Megkérdezték az iskolában, hogy hol lakunk. Ez fontos, mert ha az iskola körzetében lakunk, akkor fel kell venni a gyereket ha van hely ha nincs! Ezzel nem is volt baj, hiszen az utca túloldala hozzájuk tartozik. Megkérdezték, hogy a gyerek beszél-e angolul, mondtam, hogy sajnos nem tud. Erre csóválták a fejüket, hogy akkor sajnos nem tudnak segiteni, mert nekik arra nincs kapacitásuk, hogy egy angolul nem beszélő gyerekel külön foglalkozanak. De megadták egy másik iskola cimét, ahol nagyon jó az angol nyelvi program és atküldtek oda. Ma már tudom, hogy akkor csak le akartak passzolni, mert nem volt kedvük velünk foglalkozni. Ugyanis minden iskolában, ahol olyan gyerek tanul aki nem beszél angolul kijár egy ESL tanár, ezek a tanárok általában nem állandó tagjai a tantestületnek. ESL azt jelenti English Second Language vagyis az angol nem az anyanyelvük. No, az új cimmel a zsebemben és persze a kis papirkámmal elmentem a másik iskolába. Nagyon meghatott, hogy a sok makogásom ellenére megértették, hogy mit akarok és persze nagy szeretettel várták a gyereket az első napon. Ami nekem új volt, hogy itt kötelező az iskolánként változó egyenruha és nem kellett füzetet venni, mert azt az iskola adja.
Annyira aggódtam az Andris miatt, hiszen nem beszélte a nyelvet, tudtam én, hogy ügyes gyerek meg minden...., de azért csak féltettem. Most megkérdeztem az Andrist, hogy hogyan emlékszik vissza az első napjára az iskolába. Az Ő szavait tolmácsolom.
"Nagyon nehéz és fura volt az első nap. Nem értettem semmit. Kérdésekre csak igennel vagy nemmel válaszoltam, volt olyan, hogy ugyanarra a kérdésre ellentétes választ adtam. Csak ültem és néztem."
Én pedig otthon aggódtam, hogy hogyan fogja a gyerek elmondani, hogyha éhes vagy szomjas vagy WC-re kell mennie.
A tanárnője azt mondta, hogy adjak neki hat hónapot és folyékonyan megtanitja az Andrist angolul. Persze neki lett igaza, mert kb. fél év múlva már szinte tökéletesen beszélt és irt angolul.
A Regit sikerült egy közeli óvódába beiratni, heti két napra. Az ovi is nagyon furcsa volt nekem. Vinni kellett a kis elemorzsiát és ezek mellé még elég borsos árat is fizettünk (kb. 59 AUD/nap), hozzáteszem még szerencsénk is volt, mert rögtön felvették a Regit. Itt nem szokatlan a két éves várakozási időszak, mert kevés a hely. Persze a Regi is zéró nyelvutádas ment oviba. Megdöbbentően gyorsan tanult, az óvónők pedig nagyon kedvesek voltak. Percek alatt a Regi lett az egyik kedvenc, mindenki nagyon szerette őt. Mivel a Regi akkor még aktivan cumizott az volt az első szó, amit megtanult (dummy). A cumiját mindig keresni kellett, mert mindig csak lerakta valahova aztán meg nem találta, de anélkül nem tudott elaludni. Volt ugyan egy pótcumi is de azt nem szerette annyira.
Az ovikban nagyon szines programokat szerveznek a gyereknek minden nap. Rengeteget rajzoltak, festettek, év végén pedig hozták haza a tömött mappákban a rengeteg képet. Ez volt az Andriséknál is, nagy figyelmet forditanak a vizuális oktatásra és próbálják a gyerekek figyelmét megnyerni és lekötni. Számomra megdöbbentő volt, hogy milyen lazán veszik a házi feladat fogalmát. Ez az, amit nem visznek túlzásba. Legalábbis az elemiben nem adnak a gyereknek több oldalnyi leckét, a feladatok zömét az iskolában oldják meg - otthonra tényleg csak egy kis ismételni való marad. Az Andrisnak a mai napig kevés a leckéje, pedig már közép iskolába jár. Ami még nagyon érdekes volt számomra, hogy nyolcadik osztályban az Andrisnak vannak szabadon választott tantárgyai az öt kötelező mellett. Idegen nyelvnek pedig a japánt választotta, de nem csak a nyelvet tanitották neki, hanem a kultúrát is. Ez nekem merőben új volt.
Az első iskola Fortitude Valleyben:

Tünde

Én még emlékszem az első napokra, amikor kimentünk a gyerekekkel egy közeli játszótérre, ahol egy kis Aussie kölyök nagyon szívesen játszott volna az Andrissal. Csakhogy akkor ő még nem keztde el a sulit, így egy szót sem tudott angolul - nem mert közeledni a masik sráchoz. Az itteni gyerekek egyébként amúgy nagyon közvetlenek, és persze a felnőttek is sokkal nyitottabbak mint otthon. Sokat költöznek, ha a szülők munkahelye változik, odébbáll a család egy másik városba.  Így aztán az új helyen nagyon hamar beilleszkednek a közösségbe.
Én még emlékszem a kis falusi iskolámra, az összes akkori pajtásomra, akikkel 8 évet végigéltem az akkori kis életemből - ma is ugyanaz a szoros kötődés van közöttünk, mint ami a 8 év során kialakult.

Amikor Regi eljutott az általalános iskolába - mindössze 1 év óvóda után -, tökéletes ausztrál akcentussal beszélt, a tanárnője azt nyilatkozta, hogy neki már az angol az első nyelve. Ez így is van, sokszor keresgéli a magyar szavakat, minket kérdez, ha beszél a mamáékkal és valamit csak angolul tud. Emlékszem, egyszer mesét olvastam nekik magyarul, és megdöbbentem, mert nem tudták mi az a kályha! És akkor még olyan 'speciális' szavakról mint pl a sámli nem is beszéltem. Vagy fél órát tartott nekik körbeírni hogy milyen is az, de nem tudom ha ma kérdezném emlékeznének-e rá megint.

Tündi, hála (szerintem) a biztos német tudásának, nagyon gyorsan felkapta az angolt, és még ma is gyorsabban reagál mint én, aki iskolában tanultam azt. Kb 3-4 hónap nyelvsuli után (figyelem, abszolut nulláról indult!) középfokú szinten végzett. Ezt add össze! Ha viszont a nyelvtanról van szó, abban én vagyok az erősebb, erre jó volt az iskolai rendszer. Ezért is tart nekem időbe, amíg nyelvtanilag helyesen összerakok egy mondatot, ő meg csak úgy odavágja.

Visszatérve az iskolára, az első suli Fortitude Valley-ben volt, egy picike, mint a regi falusi iskolákban összevont 1-4 és 5-7 osztályokkal - bar időközben az is kiderült hogy ez egyike a legregebbieknek itt Brisbane-ben. A hagyomány az egy dolog, a lehetőségek meg egy másik. A mostani, Upper Mount Gravatt SS jóval nagyobb (mintegy 450 diák jár oda) és sokkal több szakkör, lehetőség áll a gyerekek rendelkezésére. A magam részéről emellet szavazok.

Regi különben a legnagyobb az egész osztályban, megelőzi az összes fiút is, és reggelente amint megérkezik, mint a tyúkanyót rajongják körül a kisebb nagyobb gyerekek. Szerelme itt is van, csakúgy mint eddig minden óvódában - iskolában volt. Ez már legalább az ötödik. Már látom, nagy gondjaim lesznek még majd vele, ha egyszer 'eladósorba' kerül. Nem árt, ha folytatom az Aikido tanulmányozását, hogy majdan el tudjam hajtani a túl szemtelen legyeskedőket körüle :-) .

András

Szombati szösszenet+sült hús, ahogyan én készitem

Az utobbi két napban kicsit lusta voltam, nem irtam semmit, de azért figyelemmel kisértem a szavazást. Érdekes az eddigi állás, hiszen most még minden döntetlennek tűnik .
A szüleim tegnap megcsinálták a nektarionos túrótortát, azt mondták, hogy nagyon finom lett. Annyit vátoztattak, hogy citromolaj helyett a citrom héját rakták bele és durvára vágott dióval szórták meg.
Azon gondolkoztam, hogy milyen receptet irjak mára. Talán szakitok a hagyománnyal és nem irom le, hogy mik a pontos hozzávalók. Ezt mindenkinek a saját izlésére bizom. Pont azért, mert nem kötött semmi, bármit tehetünk bele és bármilyen húst használhatsz. Az elkészitése is nagyon egyszerű, nem igényel sok munkát, csak összedobod és mehet is sűtőbe. De nem is szaporitom tovább a szót, lássuk én hogyan csinálom.

Vettem egy szép darab marha húst (de tényleg lehet bármit használni, disznó, bárány, csirke ki mit szeret). Ha a marha mellett döntesz, ajánlom a combot vagy a fehér pecsennyét. Berakom a húst egy edénybe, amit le lehet fedni és elég mély. Rakok köré fehér répát, sárga répár, szárzellert, sűtőtököt, paradicsomot, hagymát, fokhagymát, száritott szilvát és sárgabarackot. Fűszerezéshez rozmaringot, babérlevelet, kakukkfüvet és borsot használok. András miatt kerülöm a sót, mert allergiás rá. A répákat hosszábba vágom ketté, a szárzellert nem vágom apróra, a sűtőtököt cikkekre vágom, a vöröshagymát csak negyedekbe, a fokhagymát nem pucolom meg csak a külső vékony héjat szedem le a paradicsomot egészben hagyom. Ha minden az edényben van nyakon öntöm jófajta vörös borral és édes sherryvel. Lefedem és berakom a sűtőbe kb.180 C°-ra, néha ránézek meglocsolgatom (vigyázz a forró gőzzel). Ha már majdnem elékszült, rakok hozzá zöld babot (csak a végét vágom le), brokkolit, cukkinit és gombát. Ha a hús megsült tálra rakom a levét leszűröm és egy edényben beforralom, hogy sűrű szósz legyen belőle. A zöldségeket a hús köré rakom és kész is. Pesze lehet hozzá késziteni burgonya köretett is. De ezt már mindenki maga dönti el. A zöldségek is szabadon választottak. Nálunk mindig nagy sikert arat ez a menű.

Jó étvágyat!
Tünde

Kérdés

Felraktam egy szavazást. Nem adtam még fel a reményt, hogy kideritsem, hogy mik azok a dolgok, amiket nem szeretünk Austráliában.
Persze azért körbenéztem a neten elötte, hátha kapok még más ötleteket.
Volt, aki azt irta, hogy az ausztrálok nem öltözködnek rendesen. Ebben lehet valami, nekem is furcsa volt az elején, kiskosztüm és edzőcipő párositás. Vagy télen rövidujjas blúz és egy hatalmas sál a nyak köré tekerve.
Ez a megállapitás tetszett "a sör talán nem a legjobb, de mindig hideg". Ez is igaz. Mindent hűtenek és jegeznek mindegy, hogy hány fok van odakint.
Azt is olvastam, hogy a kávé fogyasztást kritizálták. Ebben szintén van valami. Azt megfigyeltem, hogy nagyon sokféle módon készitik el a kávét, ez jó. De ha kell, ha nem az ausztrálok kávét isznak. A városban szinte minden ötödik ember kezében van egy papir kávéspohár. De legalább jól megy a kávézóknak.
Persze volt, aki a sportot nem nagyon szereti Ausztráliában. Az igaz, hogy nagyon sport központúak, ezt főleg a rugbyre és az AFL-re értem. A meccsek mindig népünnepély-számba mennek. Akinek van belépője egy ilyen meccsre ingyen használhatja a tömegközlekedést, természetesen oda-vissza.
Na és ne feledkezzünk meg a TV adásokról sem. Az mondjuk igaz, hogy nem nagyon jó műsorok vannak. Főleg az általunk Európában megszokott tv nézési kultúránhoz képest. De legalább lehet mást csinálni, nem csak a tv-t bámulni, szóval ez nem is annyira nagy baj. Én magam nem is nagyon nézek tv-t, nem csak azért mert nem tetszik a műsor. Nem is igazán követem, hogy mi megy a tv-ben. A legfőbb ok, hogy időhiány miatt nem nézek tv-t. A kollégáimtól persze értesülök, hogy mi az aktuális tv szenzáció (pl.biggest loser, master chef).
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a fent emlitett dolgok ellenére nagyon jól érzem itt magam, és eszem ágában sincs kritizálni az országot.
Fontosnak tartom megemliteni, hogy amit viszont nagyon szeretek Ausztráliában az pont az, hogy annyira más, mint Európa. Vannak dolgok, amiket hiányolok, de vannak helyettük mások, amik viszont kárpótolnak.
A következő szavazás arról fog szólni, hogy mi az amit szeretek Ausztráliában.

Tünde