Egy kedves barát

Zsuzsával itt kötöttem barátságot, annak ellenére, hogy Ő veszprémi mi meg Fehárváron utána pedig egy Fehérvár melletti kis faluban laktunk. Mégis itt ismerkedtünk meg egy hütőgép adás-vétel kapcsán. Utána egy rövid ideig együtt dolgoztunk a Regattában én tanitgattam a Zsuzsát, mert Ő cukrásznak készült. A napokban irt egy beszámolót a viszontagságaikról, amiken átmentek mig eljutottak a permanent resident vizumig. Nekem nagyon tetszett amit irt és szerintem jól összefoglalta, hogy miken mennek keresztül azok, akik itt Ausztráliában kezdik el intézni a letelepedést. Termeszetesen Judit is ir e témában, de én mégis megosztanám veletek Zsuzsa történetét, mert ez egy másik szemszögből mutatja be a letelepedést, hiszen itt még nincs gyerek és család, mint Juditéknál. Nem utolsó sorban Zsuzsa nagy természetjáró és az albumukban rengeteg gyönyörű kép van, amit ti is megnézhettek, mert a levelében emliti a cimet. Tehát, következzék Zsuzsa beszámolója az elmúlt évekről és az átélt viszontagságokról.

 

Beszamolo 2010. Junius

Kedves Mindenki!

Eljott hat az ido, hogy belefogjak a nagy osszegzesbe. Reg vartam mar erre, meg akkor is, ha igazan idom most nincs ra. J

A kezdetekben tobb beszamolot is irtam, volt hogy havonta, aztan ritkabb lett. Ahogy a “vege” fele kozeledtunk, majdnem hogy meg is szuntettem az irast. Nos, ennek okat tobben is tudjatok, hisz iszonyat mennyisegu stresszen es kinlodason mentunk at. Ezekrol nem volt mit irni, illetve ha lett is volna az nem hozzam illett volna. De akkor most here we go!

Akik vegig kovettetek az esemenyeket, tudjatok, hogy a kiindulastol kezdve (2006. szeptember 25.) a legfobb celunk a letelepedes Ausztraliaban volt. Fura, de meg mindig nagy szonak tunik szamomra, es hihetetlennek, hogy MEG VAN. Nem megyek bele tulzottan a viszontagsagokba, ami megortent az megtortent, nincs mit szepiteni, vagy epp tulozni. Egy a lenyeg, LETELEPEDTUNK!

Hogy ez mit jelent? Erot, Enerigat es Szabadsagot! Meghozza annyira magas fokon, hogy azt most nem hiszem, hogy huen jellemezni tudnam. Azert megprobalom.

2006 ev eleje, Pest, atlag elet, semmitmondo munkahely, haszontalan vegzettsegek, penz semi csak kilatastalansag a jovobe. Ezek voltak jelen, amikor Robival osszedugtuk a fejunket es kiterveltuk Ausztraliat. 2006 juniusaban hallottunk a lehetosegekrol, es szeptember 25-en mar repultunk Brisbane-be. A terv az volt -es a papirforma szerint konnyen kivitelezheto - , hogy en kitanulok egy 2 eves ausztral hianyszakmat - jelen esetben a cukraszatot - , es akkor utana beadhatjuk a kerelmet a letelepedesre. Sok penzbe kerult, de belevagtunk. Az elso 4 honap meghatarozo volt, ott dolt el ugyanis, hogy lesz e tovabb energiank a folytatasra. Robi folyamatos honvaggyal kuzdott. Nekem erre nem volt idom, mert bar nem dolgoztam annyit mint o, de az almaim erdekeben en az iskola befejezten tul nem lattam semmit sem magam elott. A mai napig nem tudom elkepzelni, hogy hogy is csinaltam! 2009 elejen, nem sokkal azutan, hogy a sulit befejeztem vegleg, beadhattuk a papirokat. Igen am, de amig odaig eljutottunk rengetegszer megvaltoztak a szabalyok. Es az sem erdekelt senkit sem, hogy mar miutan leadtuk a megerdemelt kerelmunket, meg utana is folyamatos bevandorlasi szigoritasok jottek. Az eletunk, de legfokent az enyem napi 24 oras stresszben volt – emiatt. Azert nem mondom, hogy Robie is, mert ot nem erdekelte a procedura. Idegesitette, hogy miert nincs mar meg a papir, de mindent ram biztott ezzel kapcsolatban, en viszont stresszeltem, mert lattam, ereztem, hogy gond van. Es gond is volt. Semmi nem ugy volt mar 2009 elejen, mint ahogy azt mi 2007-ben gondoltuk. Nagyon kemeny harc vette kezdetet szo szerint a tulelesert. Egyben biztosak voltunk, nem akarunk visszafordulni. Azzal, hogy en naprakesz voltam a legujabb bevandorlasi szabalyokkal, es azzal, hogy egy nagyon jo ausztral ugynokunk volt, csupan kb 40%-ban voltunk elorebb. A tobbi a hivatalon mulott, ami nem konnyitett semmit. Sot! 2009 szeptembereben minden kezdett kilatastalanabb lenni. Mar nem tudtam turelmes lenni sem a szuleimmel, sem az itt szerzett “baratokkal”, es bizony nem egyszer kerultem osszetuzesbe – mondhatni feleslegesen. Ha akkor meg volt ember aki hitt a sikerben, az csak en voltam. De mar nekem is elontottek a rosszat sejteto gondolatok az agyamat. Vegul a csokiboltos fonokom segitsegevel ujra beadtuk a jelentkezest, ezuttal mint egy ausztral ceg altal tamogatott cukrasz probalkoztam. 2010 aprilisa meghozta a sikert. Extra 5 honap vert izzadt varakozas utan az ugynokunk hivott minket, hogy elfogadtak kerelmunket, es megkaptuk a letelepedest!!! Aznap a foldon nem lehetett boldogabb ember nalam! Konnyekkel kuzkodtem, es azt sem tudtam kinek szoljak elobb, hova fussak, mit mondjak....Minden szorongas es felelem elkezdett kitorni belolem, eloszor karomkodas formajaban! Pezsgot ittunk Robival, ami elsonek szetfroccsent a konyhaban, majd kimentunk a tengerpartra ugralni! Ekkor mar 8 honapja a Gold Coast-n laktunk! Csodalatos hely! Most lattam csak meg igazan! Es elhihetitek, naprol napra jobb es szebb minden! Termeszetesen 3 ev es 7 honap szenvedes nem szabadulhatott fel bennem egy ora alatt, de meg egy het alatt sem. Ma is erzem a hir folyamatos jotekony hatasat. Hetekig voltak olyan gondolataim, hogy a hir csak alom volt, es jon majd az ebredes, amikor is minden a regi, es meg mindig csak varunk a vegtelenbe…. Meg most is kicsit felek, hogy valaki fel fog razni ebbol a csodas alombol!!! Kerlek, ne tegyetek! Abba belehalnek azonnal!

Hogy most valojaban mi a helyzet? Hat az van, hogy ausztral allando lakosi statuszunk van, amit ilyen es ehhez hasonlo aron osztanak csak ma mar. Mire jo ez? Lassuk csak. Itt elhetunk Ausztraliaban anelkul, hogy barki vitatna a vizumunkat, nem kell kotelezoen tanulnunk, nincs 20 oras munkavallalasi limit, ingyenes korhazi ellatast kapunk, es akkor jovunk megyunk az orszagba amikor csak akarunk! Es bar a statusznak hatarideje van, meghozza 5 evre szol, de ez minket nem erint, hisz a letelepedes legnagyobb velejaroja az ausztral allampolgarsag. Es ez az, amiert az egesz kuzdelem valojaban folyt. Erre egy ev mulva leszunk jogosultak egy kisebb teszt megirasa es az esku letetele utan. Szerintem azt nem kell elmagyaraznom senkinek sem, hogy miert nagy dolog ausztral allampolgarsagot szerezni. Manapsag a kettos allampolgarsag nagy elony, kulonosen ha abbol az egyik egy angolszaz orszage. Az ausztral allampolgarsag megtiszteles. Nem csak hogy ezaltal a vilag egyik legdragabb orszagaban elhetunk, kereshetunk penzt es kolthetjuk el a legszebb helyeken, de megnyilnak az utak a vilag minden tajara ugy, hogy kerdes nelkul johetunk mehetunk, a vizumokhoz nem kell sok minden, es elismeroen koszontenek minket, mint valami Isteneket. Lasd pl azsiai orszagok eseteben. Ne hogy felreertsetek, nem Isten szeretnek lenni, csak erzekelteteni szeretnem, hogy mit is jelent ez. Mivel eletem elkovetkezo szakaszat itt szeretnem tolteni, igy ezt csak is allampolgarkent tudom nyugottan megtenni. Vendegmunkaskent vagy lejaro vizummal soha nem tudnam magam otthon erezni. Az allampolgarsag egyfajta befogadas is, az allam reszerol. Hogy a tarsadalom valojaban befogad e minket bevandorlokat, es hogy kiderul e hogy a kuzdelem megerte e, arra majd csak evek mulva derul feny.

En allok elebe, hisz nem tudnam magam elkepzelni Magyarorszagon mint munkakereso, vagy mint csaladanya. Es mar nem is kell!

Kerdes: mi van a csaladdal, baratokkal, a gyokerekkel? Az elmult evekben nem volt idom ezen gondolkodni. Mindegyik nagyon fontos es meghatarozo elem egy ember eleteben. VAnnak akik elmennek es visszaternek, de vannak akik sosem ternek tobbet vissza de orokos honvaggyal kuzdenek. En azt hiszem azok koze tartozom, akik elmennek, es ha honvagyuk van hazamennek, majd visszaternek oda, ahol lenniuk kell. Nekem itt kell most lennem, es ha a csaladom vagy a barataim latni akarnak, akkor itt megtalalnak, vagy megvarjak amig hazavisz az utam. J

Azert mert nem tekintem a honvagyat a mindennapi gondomnak, meg nem jelenti azt, hogy el akarom felejteni a gyokereimet. Szo sincs ilyesmirol. Es nem szeretek olyanokkal beszelgetni, akik gyulolik Ausztraliat, es csak a penz miatt vannak itt es emellett folyton azt rebesgetik, hogy ok mekkora nagy magyarok. Bullshit. Mar bocsanat. Szamomra a nagy magyarok kihaltak kb. Szechenyi idejen, innentol kezdve mindenki olyan magyarnak tartja magat, amilyennek akarja. Az igazi nagy magyarok mind utaztak, mind eltek kulfoldon hosszu eveken at! Sokan ott is halltak meg! Nem ezen mulik. Nekem nincs penzem, nem is volt, es ki tudja lesz e igazan valaha is. De nyugalmam van, es ezt a nyugalmat penz nelkul Magyarorszagon nem lehet megkapni. Tehat ezert vagyok itt. Ennek ellenere nem verem a vallam, mint egy buszke Magyar, hanem elem az eletem mint egy ember, aki tudja, hogy mit akar.

Ezen lehet vitazni, de nem velem. J Sajnalom azokat az embereket akik itt elnek es nem erzik jol magukat. Minket magyarokat senki nem hivott, es barmelyik nap el lehet innen ugy menni, hogy senki egy konnyet nem ejt majd ertunk. De ha belekepzelitek magatokat pl. egy Roman vendegmunkas helyzetebe magyarorszagon, akkor kb. ugyanazt az erzest kapjatok majd, mint amit mi elunk meg itt Ausztraliaban. Ezen erdemes elgondolkodni mielott barki leszolja az ausztral nepet, vagy kulturat, mert ezen a szinten otthon sem jobb a helyzet.

A rasszizmus es a butasag mindenhol jelen van, teljesen mindegy, hogy hol el az ember. Nem ez alapjan kell itt elni, vagy otthon. Hanem az alapjan, hogy hol erzed jol magad.

30 eves lettem. Igen, sajnos be kell lassam, hogy oregszem. De nem ez a meglepo szamomra, hanem az, hogy az elmult 3 ev es 7 honapban en valojaban egyfajta komaban eltem. Amiota meg van a letelepedes, azota erzem hogy ujra elek. Mint egy alvajaro ugy eltem itt, es nagyjabol ugy tudom visszaidezni az itteni korabbi emelkeimet. Ez nem jo, de mit tehetek most mar ellene? 26 evesen jottem ide, amikor meg eleg fiatalnak szamitottam ahhoz, hogy megvaltsam a vilagot magamnak, es most, amikor felszabadultam 30 evesen, mar tul oregnek tartom magam mindenhez. Ez kicsit depresszivva tesz, de mivel ez az erzes nem jellemzo ram, igy hamar elillan a negativizmus. Lassan kezdem erezni a 3 x jotekony hatasait is. Pl mi? hat hogy csak a legnagyobb fegyvertenyt emlitsem, bolcsebbnek erzem magam. Ha ha! Hogy ez mire jo, azt meg nem tudom, de van az a jo kis mondas, hogy nem a csucs vagy a finish a lenyeg, hanem az oda vezeto ut. Es en igyekszem minden kovet megmozgatni amig felerek oda, mert sosem tudhatjuk, hogy mi hoz majd szamunkra ujdonsagot. Minden nap tortenik valami, tobbnyire aprosag, de egy kicsit kozelebb vissz onmagunk megismeresehez, es ahhoz, hogy hogy legyunk boldogok!

A szam ellenere jol sikerult megunnepelni a szulinapomat. Osszehivtam jopar embert, akik itt kedvesek voltak szamomra az elmult 4 ev alatt. Szepen atcsusztam en is a buvos szamon, mintha mi sem tortent volna. Ugyanugy, mint amikor 19 bol 20 lettem. Es azt hogy 30 vagyok kb ugyanolyan nehez megjegyezeni, mint amikor uj evet irunk es az elso honapban mindenki elteveszti az evjaratot. J En pl januarban az elso datumleirasnal meg abban sem voltam biztos, hogy 2008 elmult mar. J

Meg kell osszam veletek azt, hogy az egyik legnagyobb esemenynek tartom az ittletunk soran a 2009-es karacsonyt. Nem az unnep miatt, mert abbol a 40 fok miatt megint csak semmit nem ereztunk. Hanem azert, mert anyu meglatogatott minket 2,5 honapra. Szerintem annak aki itt akar elni, es ugy gondolkodik mint en, annak a nagy oromot nem a hazaut jelenti, hanem az idelatogato csaladtag! Meg most is egy mesenek tunik az egesz, ahogy anyu ott allt a Brisbane-i repteren es probalt eligazodni az angol nem-tudasaval, hogy vajon hova tunt a borondje. Rengeteg helyen jartunk, talan tobb mindent lattunk abban a par hetben, mint elotte 1 ev alatt. Ahova csak lehetett a kornyeken mindehova elrancigaltuk. Felemelo erzes volt es mondanom sem kell, egy vilag omlott ossze bennem, amikor elment. Ha a honvagy igazan megerint engem valamikor is, akkor az a bucsu pillanata. Tok mindegy hol vagyunk, ha a szeretteinktol bucsuzunk akkor mindenki meghal egy pillanatra. Erre kell majd meg megoldast talalni, emlekeztessetek ra kerlek.

Mit is hagytam ki, amirol oly szivesen beszelnek meg es amire tobben varnak… Uj Zeland!

A sztori ott kezdodik, hogy letelepedes J. A viszontagsagos vizumintezes soran, olyan vizumot sikerult leadnunk, aminek egyik feltetele az volt, hogy ha megkapjuk a letelepedest, akkor el kell hagyjuk az orszagot az atvetelhez. Ebbe nem megyek bele, mert sokan nem ertenek hogy mi is van tulajonkeppen.  A lenyeg, hogy elso kulfoldrol torteno beutazas soran valik ervenyesse a letelepedesunk. Az elejen meg azt terveztuk, hogy Vanuatu-ra megyunk at, mert akkor ott majd biztos nem koltunk sok penzt es par nap alatt elintezunk mindent. Igen am, de minimum 7 nap volt a megkotes, amit kulfoldon kellett toltsunk. Igy amikor megjott a johir, elkezdtunk gondolkodni, hogy mi is legyen. Vanuatu-n keptelenseg kis penzbol sok idot eltolteni, ami pedig meg fontos, hogy mi orokmozgok vagyunk, es nem tudtunk volna 4 napnal tobbet azon a kis szigetsemmisegen tolteni. Ahhoz meg hogy atutazgassunk a tobbi ugyanolyan szigetre idoeltoltes gyanant, nem lett volna eleg penzunk. Masodik opcionak belottuk Uj Zelandot, ami eleg nagy ahhoz, hogy ne unjuk meg akar 3 het alatt sem. Gondoltuk, hogy ket het alatt bejarhato lesz. Aztan belottuk az elkoltheto mennyisegu penzt, idot es km-t, vegul ket hetrol 19 napra modositottuk az utitervet. Minel elobb megyunk, annal elobb veglegesitik a papirunkat – ez volt bennunk. En minden szukseges foglalast elinteztem, mint pl kocsi berles kedves barataink – Dori es Isti – ajanlasava, terkepet es utikonyvet vettunk, illetve a repjegy datumokat is fixaltuk. Azt mar nem reszletezem, hogy mekkora hercehurca volt a lejaro utlevelem miatt, vegulis az eg vilagon semmi miatt sem kellett volna hogy aggodjak. Majus 2-an szalltunk fel es erkeztunk meg Christchurch-be, ami a deli sziget legnagyobb varosa. Mivel mi alapvetoen a termeszetre voltunk kivancsiak, igy a szokasos temponkban lezavartuk a varost egy fel nap alatt. A tervek kozt a kovetkezok szerepeltek: Gleccserek, Fjordok, legdelebbi pont, fokak, Abel Tazman, Wellington, vulkanok, gejzirek, termalok, Auckland, legeszakibb pont. Az ut soran olyan termeszeti szepsegek tarultak elenk mar az elso naptol kezdve, amikhez hasonlot meg sehol nem lattunk. Elsonek emlitenem meg Akaora-t. Ez csak azert fontos, hogy ha valaki tervez egy turat arra, ezeket az emlitesre melto helyeket mindenkepp ajanlatos megneznie. A kepek onmagukert beszelnek majd ugyis itt: www.picasaweb.google.co.uk/mzsuzsanna444 .

Ezutan keresztbe vagtuk a szigetet az Arthur Pass-on, ami kulonleges elmeny a kopasz hegyek miatt, es nehany megallo utan a gleccserekhez ertunk. Egesz pontosan Ferenc Jozsef Gleccsert es a Fox Gleccsert neztuk meg. Hogy mi is a gleccser azt mindenki a kepek alatt levo kis info csomagbol ki tudja bogaraszani, mint ahogy a tobbi hasznos infot is. Szamomra az ut egyik legfontosabb allomasa volt. Nem mindenki jut el eleteben egy gleccserhez, mi meg mindjart kettot is megneztunk. J Az erzes, ami ilyenkor elojohet egy emberben, az leirhatatlan. Olyan csoda tarult elenk, ami a vilag nehany pontjan talalhato csak. Es mivel ez nem fordul elo pl Magyarorszagon, de Ausztraliaban sem, igy a kulonlegesseg erzese azonnal hatalmaba keritett minket. En pl ugralni kezdtem. J Tovabb menve utunkat a fjordok fele legalabb 5 kulonbozo csodaval akasztottuk meg. Ilyen pl a tukor to, Mt Cook , azaz Uj Zeland legmagasabb gyonyoru hoval boritott hegye, Bendigo az elhagyott banyaszvaros, hupikek to, Queenstown stb… A fjordoknal Milford Sound-ot neztuk meg, ami alapvetoen hegyekbol, vizbol es felhokbol allt. De az a kompozicio amit a termeszet osszehoz fjord neven, szinten nem talalhato meg mindenhol. Az erzest nem lehet leirni, a kepek talan valamit visszaadnak. Tovabbmenve a szarazfold vegehez ertunk, ugyanis ha nem szamitjuk az a picike szigetet ami Uj Zeland deli reszenel van leszakadva, akkor elmondhatjuk, hogy bizony a kevetkezo allomas delre a Deli Sark lett volna. Hatborzongato ha pl a viz hidegsegere gondolok. Szerencsesen sikerult vilag vege kepeslapokat beszereznunk a csalad reszere, es ezt is elkonyveltuk. Innentol igazabol mar csak egy hosszu egyenes ut vart rank a deli sziget eszaki csucskebe. Ez kb 4 napba tartott, ami alatt rengeteg baranyt, tehenet es legfontosabbkent emlive fokakat lattunk. Ez szamomra a mai napig csoda, pedig most mar nem eloszor bukkantunk fokakra eletunkben, hisz Ausztraliaban is elnek ilyen fajtak a szabadban. Az egyik foka part pl Robi illetlen pisiles kozben fedezte fel. Mondanom sem kell, hogy megorultem. Agyon fotoztam kameraztam oket. Aztan a kovetkezo adag fokat Shag Point nevu helyen talaltuk, ahol is legalabb 50-60 foka leledzett. Ezek szamomra a vilag legnagyobb csodai, hisz alatszeretetem nem hogy nem csokkent, de meg erosebb lett az evek folyaman. Ezek az elmenyek teljesen felemeltek a turat, meg akkor is ha amugy is 1000 fokon porogtunk. Felerve az Abel Tazman nemzeti parkba kicsit megpihentunk, hisz a napokat nezve legalabb 3-4 napot nyertunk siettsegunkbe. Arra voltunk ugyanis felkeszulve, hogy a deli szigeten tobb a latnivalo. Na mar most orulunk annak, hogy vegul azt a plusz 4 napot hozza tudtuk tenni az eszaki reszhez, mert bizony arra igy is keves volt az ido a latnivalok miatt. Komppal mentunk at Wellingtoban, a fovarosba. Azt kell mondjam, hogy a legszebb Uj Zelandi nagyvaros. Egyebkent a varosok kozul ugy osszessegeben Queenstown volt az, amire en szemely szerint azt mondanam, hogy visszalatogatnek. Kicsi, de eleg nagy a kulturaltsaghoz es az igenyesseghez. Na de, Wellingtoban eltoltottunk egy teljes napot, megneztuk a muzemot es bejartuk a belvarost, valamint fokat es pingvint is nekialltunk keresni, de ok ugy dontottek az nap, hogy nem allnak kamera ele. Tovabbmenve elertunk Mt Egmont mukodo vulkanhoz. Csak igazan a hegy labanal lehetett azt latni, hogy mekkora is valojaban. Sajnos a kesoi ora es az idojaras miatt nem tudtunk felmenni ra ,de elhihetitek hogy nagy elmeny volt egy mukodo vulkan korul utazni. Szerencsenkre a lemeno nap es a felhok egyuttes ereje kiadta a kratert a tavolbol… A kepek ott vannak!

De nem csak ez az egy mukodo vulkan letezik Uj Zelandon. Termeszetesen a tobbit is megkerestuk. A kovetkezo aldozatunk Mt Ruapehu volt, ami utoljara par eve is kitort. Ez az eszaki sziget legmagasabb pontja. Itt tobb vulkan is talalhato, eleg veszelyes kornyek. A hegyet sipalyakent is mukodtetik, tehat magasra lehet jutni rajta kocsival. Neki is indultunk, es ahogy latjatok majd a kepeken, nem jutottunk messzire. Akkora volt a kod, hogy az orrunk hegyet alig lattuk. Persze ez nem panasz, mert a latvany csodas volt igy is. Nagyon hideg volt, mintha a deli sark kozeleben jarkaltunk volna. Tobb 100 meter magasan lehettunk es folyamatos emelkedo allt elottunk. Kiszalltunk amikor mar ugy dontottunk, hogy nincs ertelme tovabbmenni, mert egyreszt sielni nem akartunk, masreszt meg barmikor kitorhet. J

Lava kovet azert hoztam magammal.

A tura folytatasaban ujabb lelegzetallito termeszeti csodak akasztottak meg figyelmunket. Egy termal teruletre erkeztunk, ahol folyamatos gozok jottek ki a fold alol teljesen maguktol. Kb a Yellowstone parkot kepzelnem el ilyennek Amerikaban, mert ugye arrol lehet tudni, hogy tobb ezer eves es detto ilyen gozocskek meg gejzirecskek tornek a felszinre, mint itt Uj Zelandon. Igazabol szerintem ez annak nem igen kepzelheto el, aki nem megy oda es nezi meg vagy azt vagy ezt. AMikor meglattam az elso gozocsket, nem hittem a szememnek. Varazslat ez? Vagy valaki csak ugy turistalatvanyossagbol odatette? De nem, mert telis tele van vele a kornyek! A gejzirekrol nem is beszelve, amik nem csak hogy gozolognek, de ki is tornek akar 20 vagy meg tobb meter magasba. Egyszeruen ugy dont, hogy fogja magat es rengeteg, tobb 100 liter forrovizet fellovel az egbe es ezt akar orakon at tudja csinalni… Eszmeletlen, elhihetitek. Mi csak alltunk es amultunk. Szo nagyon nem hagyja el az ember szajat ilyenkor, orul ha egyatalan csukva tudja tartani, hogy ne szalljanak be a legyek.  Nem ragoznam jobban, a kepek es videok magukert beszelnek.

A turat folytatva mar nem volt mas megallo, mint Auckland. Errol a helyrol azt kell most csak tudni, hogy bar nem a fovaros, de a legnagyobb es legnepesebb uj zelandi varos. Egyuttal az Ausztral nagykovetseg szinhelye is, es a legfontosabb allomasunk. Este ertunk a varosba, de alig vartuk a reggeli felfedezo turat. Gyors tajekozodasi kezsegunk segitsegevel leparkoltunk a kikotonel, kb 15 perc gyaloglasra a celponttol. En mar nagyon izgatott voltam, hisz azokban a pillanatokban kezdodott az eletunk teljes megvaltozasa. Igy ahogy mondom. Addig a pillanatig amig az ember csak remenykedik, nem igazan erzi magaenak a dolgot. De amikor kezzel tapint valamit, akkor mar hirtelen valosaggal valnak az almok is! Beleptunk a helyszinre, es circa 1 orat vartunk a sorunkra. Az ugyintezo ablaknal megneztek a levelet, amiben le volt irva hogy megkaptuk a vizumot, majd elkerte az utlevelunket, es a kb 2 perces mutatvany vegeztevel mehettunk utunkra. En fulig ero mosollyal mentem ki a kovetseg epuletebol, es fotozasba kezdtem.

Akkor ott ereztem egyfajta megkonnyebulest, de meg mindig nem hittem el, hogy ez mar tenyleg a mienk. Oszinten? Meg most sem hiszem el, tobb mint 2 honappal a hir utan…. Onnantol kezdve a tura szellemiekben megvaltozott. Sokkal nyitottabbak lettunk a kulvilagra es az emberekre. Ennek eredmenyekent pl a kovetkezo estenken orakon at beszelgettunk egy uj zelandi, azaz Kiwi emberkevel es egy norveg sraccal. Megkonnyebbulve, fellelegezve tartuk elejuk helyzetunket, es egy nagyon jo eszmecseret folytattunk. A turan elotte szinte senkihez nem szoltunk. A sziget csucskeben hatalmas homok dune rengeteget talaltunk, ahol kieltuk ugralasos vagyainkat. A kep kb egy sivatagot idezett, hatalmas tobb meteres dunekkel, aminek tudtuk, hogy a vegen a nyilt ocean van. Sokat vartunk Uj Zelandtol, de az eszunkben sem volt, hogy egy mini sivatogba is belepotlunk. Fanasztikus es leirhatatlan erzes volt! Ezt a helyet mindenkinek ajanlom, mar csak azert is, mert kulonosen nem tesznek rola emlitest sehol sem, pedig szerintem abszolut kotelezo latvanyossag! – legalabbis annak, aki a termeszetre van jobban raallva, mintsem a varosokra. Utolso allomasnak nem maradt mas hatra, mint a legeszakibb pontja Uj Zelandnak. Ez a csucsok azert hires, mert itt talalkozik a Tazman tenger es a Csendes ocean. Ez abban nyilvanul meg, hogy a hullamok egy csikban osszecsapnak es a viz osszekavarodik. Erdekes szine es morajlasa van. Az biztos, hogy ez sem egy mindennapi latvany!

Szaz szonak is egy a vege, a 19 napon kikotottunk ujra Aucklandbe, ahonnan is kora hajnalban indultunk vissza a Gold Coastra. Egy kis kellemetlen fapados repteri alvas utan felkomasan felkaszalodtunk a gepre, es a kovetkezo pillanatban mar a vamon alltunk. Meglepetesunkre mindenkit atvizsgaltak. Legfokeppen drogot es az orszagra veszelyt jelentheto dolgokat kerestek, mint pl novenyi vagy allati eredetu ajandek targyakat. Bar nagyon nem volt felnivalonk, de az elrakott vulkan es gejzir darabka bizony nem tartozott a beviheto dolgok koze. Emiatt kicsit aggodtam. De eloszor is utlevel ellenorzes kovetkezett. Legnagyobb meglepetsemre ahogy odaadtam az utleveleket, a vamos vegigporgette, es hozza tette hogy: Welcome home! Egybol felcsillantak a szemeim, hisz a kozel 4 eves utazas alatt ilyet ugye nem kaphattunk. De most egy ausztral letelepedessel az utlevelben ez egy hivatalnoknak mar teljesen evidens volt, hogy az elotte allo utazok Ausztraliaban elnek! Abban a pillanatban valami nagyon jo erzes futott rajtam vegig, es igen, ugy ereztem, hogy otthon vagyok!!!! Asszem, abban a pillanatban ereztem az elso megnyugvast amiota itt vagyunk. Valami csodas dolog kezdodott az eletemben, ebben biztos vagyok! Ezutan vegigfutottunk a vamon, ahol szerencsere nem voltak kivancsiak a lopott kincseimre, majd iranyzekba vettuk kis lakasunkat! J

A kovetkezo napok furcsan teltek. 19 nap tavollet elegge kizokkentett minket a mindennapi teendokbol. De alapvetoen nyugodtak es lelkes voltunk. Robit varta a melo a kovetkezo hettol, en pedig elhataroztam, hogy csinalom a cegem goz erovel es szep lassacskan nezek valami reszmunkaidos allast, mert szeretnek emberek kozt lenni, es leginkabb meg tobbet angolul beszelni. Egy par het eltelt amiota visszajottunk es epp most szombaton voltam a csokis fonokomet kisegiteni egy fesztivalon csokit arulni. Neha jo visszaterni a regi fonokhoz es a regi melohoz, hisz a csoki arulas es keszites abszolute az egyik kedvenc munkaim koze tartozott. Nehanyan meg biztos emlekeztek, amikor bajom volt az ott dolgozo hong kongi csajjal. Tobbek kozott ezert sem akartam ott maradni foallasban. De amiota a cegem csinalom meg plane amiota a coaston lakunk, azota amugy sem lenne annyi idom Brisbane-be utazgatni. Meg faraszto is lenne. Par honnappal ezelott megpenditettem a csokis fonoknek, hogy igazan nyithatna egy csoki boltot itt a coaston. Nem tartotta rossz otletnek, de egyelore ugy lattam, hogy hanyagolja a kerdest. Erre szombaton a fesztivalon kijelentette, hogy meg van a hely es 6-8 heten belul nyithatunk, ha benne vagyok. Annyira megorultunk mind a ketten, a fonokom is meg en is (gondolom o annak orult hogy en orulok), hogy megoleltuk egymast a vasarlok elott. J

Konkretumokrol meg nem volt szo, de szeretne ha en iranyitanam a boltot, foallasban szeretne engem, de tudja hogy van a cegem es nem varja el hogy ott legyek mindig, de epp ezert ennek atbeszelese keppen hamarosan osszedugjuk a fejunket es megalkotjuk azt, amire vartam!!!! El sem hiszitek, hogy mekkora orom ez, ha tenyleg osszejon. Marpedig ha o azt mondja hogy 6-8 heten belul lesz, akkor az mar nem sok ido a varialasra! Terveimben a max 3-4 napos heti melo szerepel, a tobbin Zsuzsi baratnom dolgozna, akit beszerveztem a ceghez nemreg. En szivesen mukodtetnek kavezot is, hisz jo tapasztalatom van benne mert emlekszem mennyire imadtak az emberek a kavemat anno a fornettiben. Ez ugyben meg meg kell gyozzem Peter-t, hisz ez plusz penz es plusz alkalmazottat is jelent. Ez utobbira lennenek jelentkezok, es en lennek a legboldogabb ha Judit es Adel baratnomet is be tudnam szervezni. A csajokrol jut eszembe, hogy szerintem nagyon szerencses vagyok, hogy ilyen jo fej baratokkal aldott meg a sors itt kint. Amiota nem keresem a magyarok tarsasagat es tenyleg csak azokra szanok idot kozuluk akik erteket kepviselnek a szememben, azota elegge lecsokkent az ismerettsegi koromben levok szama. Majdnem hogy egyik naprol masikra vagtam el magam emberektol. Sokaig nem akartam kitorolni egyes emberek szamat, de a multkoriban egy szoftverfrissitesnek koszonhetoen az iphone-om megtette helyettem. J Mindenkinek eltunt a szama. Sokat nem aggodtam, igy legalabb tudom, hogy meg veletlenul sem kerulnek a szemem ele azok, akikkel nem vagyok egy hullamhosszon. J

A tobbiek pedig ugyis megtalaltak itt ott, szoval most mar csak a legfontosabbak vannak elmentve.

Az eletem a letelepedes ota megvaltozott. 90%-ban jokedv kiser, buli, tervek, almodozas, jo hangulat. A 10%-ban leginkabb Robi szerepel, hisz o sajnos nem erzi jol magat Ausztraliaban. Mar nem probalok segiteni ezen, inkabb hagyom, hogy maga dontse el, hogy mit szerente. Nem szeretnek aztan kesobb az lenni, aki meggyozte valamiben. Felnottek vagyunk, mindenki tudja, hogy kinek mi a jo. En megertem azokat, akik unalmasnak vagy igenytelennek, minosegtelennek talaljak Ausztraliat, csak velem errol nagyon nem lehet kozos nevezore jutni. J Nos, szamomra egyik jelzo sem illik ide. Szerintem szep, lehetosegekkel teli, izgalmas es baratsagos. De ahoz hogy valaki erre a szintre jusson, ezen a 8 oldalon kell atvergodnie es meg akkor sincs garancia…

Lassan (szerencsere) vegehez erve a mondandomnak szeretnek koszonetet mondani azoknak az embereknek, akik akar otthonrol akar innen vegigkovettek sorsunkat, fuggetlenul attol, hogy mikor csatlakoztak eletunkbe. Elsosorban iszonyat nagy koszonet a csaladomnak a kitartasert es biztatasert, valamint a lelki nyugalomert amit skypon mindig megkaptam ha baj volt vagy ha le voltam torve. Meg akkor is, ha valojaban a hivassal inkabb oket idegesitettem fel jobban! Nagyon szeretlek titeket anyu es apu!!!!!!!!!!!!!!!

Koszonet Robi csaladjanak is, akik pedig akkor alltak melletunk, amikor Robi vesztett talajt. Mindig szamithattunk arra, hogy a masik oldalon meghallgassanak minket.

Koszonet azoknak is, akik az elejen egyengettek sorsunkat, akar egy kirandulas erejeig, akar kettoig, vagy epp allas ugyben fordulhattunk hozza barmikor. Az elso ev az informacio gyujtesrol szolt, es a tuleles azon mult, hogy milyen gyorsan tudtuk magunkenak az orszagot. Laci baratunk Adelaide-ben szinte az elejetol kezdve bizalommal allt hozzank, es a ami napig szivesen latott vendeg. Laci, koszonjuk, hogy vagy nekunk! De ilyen pl Gyongyi es kis csaladja Esk-ben! Kar, hogy nem tudunk surubben talalkozni! Vagy Palko, a Magyar Haz-bol. Koszonjuk sracok!!!

Folytatom a sort azzal, hogy koszonetet mondjak itt kialakult allando baratnoi koromnek, akik felejthetetlenne teszik a hetvegeket most mar honapok ota, es remelem, hogy meg sok buli all elottunk! Judit, Adel, Timi, Viki (a sorrend mindegy) – nem is tudom mi lenne itt velem nelkuletek! Koszonom, hogy vagytok es remelem meg sok mokaban lesz reszunk. Ne feledjetek, a kozos utazas meg rank var!

Meg sorolhatnek ide rengeteg embert, akikkel szinte napi kapcsolatban vagyok es kedvesek szamomra, de akkor meg 5 oldal sem lenne eleg. Igy ne haragudjatok ha kihagylak, ugyis tudjatok, hogy imadlak titeket!!!

Igy vegul, de nem utolso sorban szeretnem megkoszonni regi regi otthoni baratnoimnek is hogy mindig elolvastak soraimat es biztattak a folytatasra: Mucus, Tidi, nagyon hianyoztok!!! Mara, akit kozel 24 eve ismerek, nagyon orulok, hogy ujra megtalaltuk egymast es te is itt vagy nekem a fejemben minden nap! Valamint koszonom az ugyfeleimnek is, akik nem csak ugynokkent tekintenek ram, valamint azoknak a baratoknak is, akik nem reg csatlakoztak (esetleg ujra) az eletembe es otthonrol vagy a vilag masik pontjarol kovetik az esemenyeket: Ritus es Patrik Veszprembol, Adri Angliabol, Orsi Veszprembol, Gabi Hawaii-rol, kulonosen Alexa, neked koszonom a rengeteg levelet, amit irsz, es megosztod velem a velemenyed. Nagyon sokat jelent az, amit tanulok toled az eletrol!

Aztan meg sorolhatnam a neveket, szerencsere vagytok meg jocskan a levelezomon! Irjatok ha van idotok, mindenkire kivancsi vagyok! Ilyen hosszu levellel most valoszinuleg egy darabig ugysem jelentkezem. J

Koszonom ha eljutottatok idaig es egy valasszal megtiszteltek. Mindenkire kivancsi vagyok, es az elet nem all meg, asszem meg csak most kezdodott el!

Puszil mindenkit:

Zsu

Legfrissebb album: www.picasaweb.google.co.uk/mzsuzsanna444

Ui: Reszvetem mindenk kedves baratomnak, akik az elmult idoszak alatt elvesztettek valamelyik csaladtagjukat es ezt megosztotta velem! Veletek vagyok!

Gold Coast 2010. Junius 28.