Miért is ? II.

Két napja ott hagytam abba, hogy mégis András után lett meg a vizum. De ahhoz, hogy a történet kerek legyen vissza kell menni egy kicsit az időben.
Mikor megérkeztünk néhány hónapig nem volt munkánk. Nekem azért mert nem beszéltem a nyelvet, meg ott voltak a gyerekek is. De aztán egy januári napon kaptam egy jó kis takaritói állást. Nem volt nagy szám, heti 15 óra part time-ba. Két emelet volt az enyém egy irodaházban. Monoton munka volt, de mivel állandóan azon az emeleten voltam, lehetett ügyeskedni. Egyik nap végig töröltem a port mindenhol, a másik nap valami másra került sor, igy aztán elég jól rendbe lehetett tartani az emeleteimet. Délután 5 körül kezdtem és kb. 3 óra alatt végeztem.Nem volt ez egy rossz meló.
András viszont nem talált munkát, mert napközben iskolábn volt, délutánra ha én elmentem akkor a gyerekekre valakinek vigyázni kellett. Ez eléggé letörte szegényt, mert azért az mégsem járja, hogy Ő lenne a családfentartó aztán mégis neki kell futkosni a gyerekek után. Egy nap eszébe jutott, hogy azért Ő tudna villanyt szerelni, nosza fel kell kutatni, hogy hogyan tudna licence-et szerezni. Mert azt mondanom sem kell, hogy itt mindenhez kell licence, főleg a villanyszereléshez. Megtalálta a neten, hogy hova kell menni érdeklődni. Regi és Andris oviban meg suliban voltak, igy gyorsan összekaptuk magungat és bementünk a City-be, hogy kideritsük hogyan lehet András villanyszerelő. Szépen beálltunk a sorba, aztán az officer elé jutottunk. András elmondta, hogy miről akar tajékozódni, a hölgy valakinek telefonált, Andrástól meg egy kis türelmet kért.
Egyszer csak nyilik az egyik ajtó, kijön egy férfi és jó alaposan megnézi az Andrást, aztán tovább ment. Mikor visszafelé jött akkor is jól megnézte az én páromat és visszament az irodába. Pár perc múlva kijön, odamegy az Andráshoz és elkezdenek beszélgetni, én már addigra nem birtam a feszültséget és kimentem elszivni egy cigit.
Mire visszajövök Andrásék már nagyon közvetlenül társalogtak. Aztán a férfi előkapta a telefonját és felhivott valakit. Halljuk ám, hogy azt mondja a telefonba, hogy itt van vele egy magyar barátja, aki villamosmérnők  és éppen munkát keres. Teljes volt a döbbenetünk, hiszen ha 10 perce ismertük a férfit. De Andrásnak lett munkája, ami nagyon boldoggá tette.
Kiokoskodtuk, hogy akkor most átcseréljük a vizumot, és én megyek el tanulni angolt és az András igy tud napközben dolgozni délután Ő van a gyerekekel, igy én is el tudok menni dolgozni.
Néhány hónap után jön haza az András és nagy örömmel újságolja, hogy a főnöke szeretne segiteni neki a vizum megszerzésében. Akkor hallottunk először az ENS (Employer Nomination Sponsore) vizumról. Beszéltünk a bevándorlási ügynökünkkel, hogy ebben az esetben mi is a teendő.
Minden mozgásba lendült, mert addigra nekem is elfogadták a magyarországi végzettségemet, igy már ha törik ha szakad de valahogy csak meglesz a vizum. De persze akkor még nem tudtuk, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
De hát már megint itt a vacsoraidő, és a kis család éhes. Érzekeny búcsút veszek tőletek, de ha érdekel a többi részlet is, akkor gyertek vissza, mert folytatni fogom. Legközelebb a rögös útról lesz szó, ami a vizumunkhoz vezetett.

Tünde