Visszatekintés

Az elején igértem, hogy irok a kezedtekről, de aztán ez valahogy elmaradt. Most pótolni szeretném az elmaradásomat. Ime egy kis visszatekintés.
Mikor kijöttünk én ugye nem beszéltem angolul, András rögtön bedobott a mélyvizbe. Mivel minden iskolás korú gyereknek kötelező iskolába járni én lehettem az, aki iskolát és óvódát keres a gyerekeknek. Akik tanuló vizummal jönnek Ausztráliába, mindez igen nagy anyagi megterhelés; 2004-2005 között a tandij állami iskolába kb 4600 AUD volt egy evre, mara ez talan a duplája lehet (általános iskoláról beszélek, közép iskola ennél több). Andris 9 éves volt akkor, a Regi közel négy. Beköltöztünk Spring Hillbe, én pedig elővettem a szótárat kiirtam a szerintem szügséges szavakat aztán átballagtam a velünk szembeni iskolába. Az új tanitási év január 26-a után kezdődik minden évben, hiába voltunk már itt 3 hónapja az Andris még nem beszélt semmit angolul. Megkérdezték az iskolában, hogy hol lakunk. Ez fontos, mert ha az iskola körzetében lakunk, akkor fel kell venni a gyereket ha van hely ha nincs! Ezzel nem is volt baj, hiszen az utca túloldala hozzájuk tartozik. Megkérdezték, hogy a gyerek beszél-e angolul, mondtam, hogy sajnos nem tud. Erre csóválták a fejüket, hogy akkor sajnos nem tudnak segiteni, mert nekik arra nincs kapacitásuk, hogy egy angolul nem beszélő gyerekel külön foglalkozanak. De megadták egy másik iskola cimét, ahol nagyon jó az angol nyelvi program és atküldtek oda. Ma már tudom, hogy akkor csak le akartak passzolni, mert nem volt kedvük velünk foglalkozni. Ugyanis minden iskolában, ahol olyan gyerek tanul aki nem beszél angolul kijár egy ESL tanár, ezek a tanárok általában nem állandó tagjai a tantestületnek. ESL azt jelenti English Second Language vagyis az angol nem az anyanyelvük. No, az új cimmel a zsebemben és persze a kis papirkámmal elmentem a másik iskolába. Nagyon meghatott, hogy a sok makogásom ellenére megértették, hogy mit akarok és persze nagy szeretettel várták a gyereket az első napon. Ami nekem új volt, hogy itt kötelező az iskolánként változó egyenruha és nem kellett füzetet venni, mert azt az iskola adja.
Annyira aggódtam az Andris miatt, hiszen nem beszélte a nyelvet, tudtam én, hogy ügyes gyerek meg minden...., de azért csak féltettem. Most megkérdeztem az Andrist, hogy hogyan emlékszik vissza az első napjára az iskolába. Az Ő szavait tolmácsolom.
"Nagyon nehéz és fura volt az első nap. Nem értettem semmit. Kérdésekre csak igennel vagy nemmel válaszoltam, volt olyan, hogy ugyanarra a kérdésre ellentétes választ adtam. Csak ültem és néztem."
Én pedig otthon aggódtam, hogy hogyan fogja a gyerek elmondani, hogyha éhes vagy szomjas vagy WC-re kell mennie.
A tanárnője azt mondta, hogy adjak neki hat hónapot és folyékonyan megtanitja az Andrist angolul. Persze neki lett igaza, mert kb. fél év múlva már szinte tökéletesen beszélt és irt angolul.
A Regit sikerült egy közeli óvódába beiratni, heti két napra. Az ovi is nagyon furcsa volt nekem. Vinni kellett a kis elemorzsiát és ezek mellé még elég borsos árat is fizettünk (kb. 59 AUD/nap), hozzáteszem még szerencsénk is volt, mert rögtön felvették a Regit. Itt nem szokatlan a két éves várakozási időszak, mert kevés a hely. Persze a Regi is zéró nyelvutádas ment oviba. Megdöbbentően gyorsan tanult, az óvónők pedig nagyon kedvesek voltak. Percek alatt a Regi lett az egyik kedvenc, mindenki nagyon szerette őt. Mivel a Regi akkor még aktivan cumizott az volt az első szó, amit megtanult (dummy). A cumiját mindig keresni kellett, mert mindig csak lerakta valahova aztán meg nem találta, de anélkül nem tudott elaludni. Volt ugyan egy pótcumi is de azt nem szerette annyira.
Az ovikban nagyon szines programokat szerveznek a gyereknek minden nap. Rengeteget rajzoltak, festettek, év végén pedig hozták haza a tömött mappákban a rengeteg képet. Ez volt az Andriséknál is, nagy figyelmet forditanak a vizuális oktatásra és próbálják a gyerekek figyelmét megnyerni és lekötni. Számomra megdöbbentő volt, hogy milyen lazán veszik a házi feladat fogalmát. Ez az, amit nem visznek túlzásba. Legalábbis az elemiben nem adnak a gyereknek több oldalnyi leckét, a feladatok zömét az iskolában oldják meg - otthonra tényleg csak egy kis ismételni való marad. Az Andrisnak a mai napig kevés a leckéje, pedig már közép iskolába jár. Ami még nagyon érdekes volt számomra, hogy nyolcadik osztályban az Andrisnak vannak szabadon választott tantárgyai az öt kötelező mellett. Idegen nyelvnek pedig a japánt választotta, de nem csak a nyelvet tanitották neki, hanem a kultúrát is. Ez nekem merőben új volt.
Az első iskola Fortitude Valleyben:

Tünde

Én még emlékszem az első napokra, amikor kimentünk a gyerekekkel egy közeli játszótérre, ahol egy kis Aussie kölyök nagyon szívesen játszott volna az Andrissal. Csakhogy akkor ő még nem keztde el a sulit, így egy szót sem tudott angolul - nem mert közeledni a masik sráchoz. Az itteni gyerekek egyébként amúgy nagyon közvetlenek, és persze a felnőttek is sokkal nyitottabbak mint otthon. Sokat költöznek, ha a szülők munkahelye változik, odébbáll a család egy másik városba.  Így aztán az új helyen nagyon hamar beilleszkednek a közösségbe.
Én még emlékszem a kis falusi iskolámra, az összes akkori pajtásomra, akikkel 8 évet végigéltem az akkori kis életemből - ma is ugyanaz a szoros kötődés van közöttünk, mint ami a 8 év során kialakult.

Amikor Regi eljutott az általalános iskolába - mindössze 1 év óvóda után -, tökéletes ausztrál akcentussal beszélt, a tanárnője azt nyilatkozta, hogy neki már az angol az első nyelve. Ez így is van, sokszor keresgéli a magyar szavakat, minket kérdez, ha beszél a mamáékkal és valamit csak angolul tud. Emlékszem, egyszer mesét olvastam nekik magyarul, és megdöbbentem, mert nem tudták mi az a kályha! És akkor még olyan 'speciális' szavakról mint pl a sámli nem is beszéltem. Vagy fél órát tartott nekik körbeírni hogy milyen is az, de nem tudom ha ma kérdezném emlékeznének-e rá megint.

Tündi, hála (szerintem) a biztos német tudásának, nagyon gyorsan felkapta az angolt, és még ma is gyorsabban reagál mint én, aki iskolában tanultam azt. Kb 3-4 hónap nyelvsuli után (figyelem, abszolut nulláról indult!) középfokú szinten végzett. Ezt add össze! Ha viszont a nyelvtanról van szó, abban én vagyok az erősebb, erre jó volt az iskolai rendszer. Ezért is tart nekem időbe, amíg nyelvtanilag helyesen összerakok egy mondatot, ő meg csak úgy odavágja.

Visszatérve az iskolára, az első suli Fortitude Valley-ben volt, egy picike, mint a regi falusi iskolákban összevont 1-4 és 5-7 osztályokkal - bar időközben az is kiderült hogy ez egyike a legregebbieknek itt Brisbane-ben. A hagyomány az egy dolog, a lehetőségek meg egy másik. A mostani, Upper Mount Gravatt SS jóval nagyobb (mintegy 450 diák jár oda) és sokkal több szakkör, lehetőség áll a gyerekek rendelkezésére. A magam részéről emellet szavazok.

Regi különben a legnagyobb az egész osztályban, megelőzi az összes fiút is, és reggelente amint megérkezik, mint a tyúkanyót rajongják körül a kisebb nagyobb gyerekek. Szerelme itt is van, csakúgy mint eddig minden óvódában - iskolában volt. Ez már legalább az ötödik. Már látom, nagy gondjaim lesznek még majd vele, ha egyszer 'eladósorba' kerül. Nem árt, ha folytatom az Aikido tanulmányozását, hogy majdan el tudjam hajtani a túl szemtelen legyeskedőket körüle :-) .

András