Miért?

Az utóbbi napokban néhány vihar tarkitotta a napsütést. Ma is 11 körül hirtelen jött egy kis eső, amit erős szél kisért. Nem volt szinte senki a kávézóban csak két nő. Rendeltek két pohár fehér bort, amikor Liz kivitte nekik, akkor összekoccintották a pohataikat. Nekem meg bevillant, hogy valójában fogalmam sincs, hogy miért koccintunk. A gyerekek szoktak ilyesmiket kérdezni tőlem, hogy miért csináljuk ezt vagy azt. Ez is pont olyasmi. Csinálok valamit, mert mindig ezt láttam, igy szoktam meg. De, hogy miért azt valójában nem tudom. Mikor hazajöttem, megnéztem a neten ezt a koccintás témát és kiderült, hogy ennek a szokásnak több magyarázata is van. Magyarországon a koccintással tettek pontot egy megállapodás vagy szerződés végére. Vagyis megitták az áldomást. Tehát nálunk magyaroknál eredetileg a koccintás egy hivatalos ügy lezárását jelentette. Azok, akik a jogi tárgyalás során mint szemben álló felek szerepelnek, poharukat összekoccintva kifejezésre juttatják, hogy egyezségük testvéri megállapodás, szerződésük meleg emberi kapcsolat eredménye, amely minden vitát, háborúskodást kizár, és megpecsételi a szerződő felek között a békét.
De én nem elégedtem meg ezzel a válasszal, és gondoltam megnézem máshol mi lehet a háttere a koccintásnak.
Az egyik helyen azt irták, hogy a középkorban gyakran megmérgezték a borokat. A borok üledéke pedig jól elrejtette a mérget, azaz nehéz volt észrevenni ha volt benne valami nem oda illő. A házigazda, hogy megmutassa a vendégének, hogy a bor nem mérgezett, áttöltött a vendég poharából a sajátjába egy kevés italt és megitta. Ezzel bizonyitotta be, hogy a bor nem káros az egészségre és a vendég nyugodtan ihat belőle. Ha a vendég elhitte, hogy a borban nincs méreg, akkor hozzákoccintotta a poharát a vendéglátóéhoz. Ennek következtében a koccintás a bizalom és az öszinteség jele, valamint köszöntő a jó egészségre.

Tünde