07 September 2009

András után, szabadon.

Az elején szeretném elmondani, hogy én még zsenge leánykoromban sem irtam naplót. Nem is ismerem igazán a naplóirás szabályait (ha egyáltalán vannak ilyen szabályok), ezért elnézést is kérek. Olvasom mások blogjait és enyhén irigykedek, hogy azok az emberek hogyan tudnak ilyen szépen összeszedetten irni.
Persze már az elejen kifogott rajtam a technika ördöge, mert sehol sem találom a hosszú i-t. Nagyon elszoktam az ékezetes irastol.
Mielött leültem irni, megprobáltam visszagondolni, hogy hogyan is kezdödött a mi életün itt az Óperenciás tengeren túl. Évek múlásával halványulnak az emlékek, de arra a napra nagyon emlékszem, amikor leszállt velünk a gép.
Mielött elindultunk volna nagyon sok információt gyüjtöttünk Au-ról. Én kis csacska azt hittem, hogy aztán én most már mindent tudok. A kutyafülét! Megérkezni maga volt a gyönyör. Az elején olyan volt, mint egy nyaralás, figyelni is kellett, hogy mire és mennyit költünk. Első dolgunk volt, hogy vettünk egy térképet, hogy nagyjábol képben legyünk. Minden nagy és messze volt a mi kis Magyarországon megszokott arányainkhoz képest. Ma már a magyaroszági dolgok lennének kicsik.
Lakást szerezni maga volt a lehetetlenség. Két gyerekkel a pénztárcánknak megfelelőt  szinte kizárt. Megérkezünk két gyerekkel, zéró ausztrál múlttal, munka nélkül, refeneciák nélkül. Nem is sorolom tovább! A végén András már nélkülünk ment el lakás nézőbe. Igy aztán nehezen sikerült kivennie egy queenslandert (fa ház). Szuper, akkor most már csak be kell költözni. De nincs semmink, nosza futás bevásárlni a Big W-ba. (Majd irok az itteni áruházakrol is).
Nem felejtem el az első éjszakát sem. Nem is tudom mikor aludtam utoljára levegős matracon, de nem tegnap volt. Havonta kaptunk egy újat, mert a régi folyton leengedett. Nem nagyon szerettem azt az időszakot. Három hónap után elköltöztünk egy másik lakásba, ami már komfortos volt, és megvettük az első ágyunkat. Aztán jöttek az újabb nehézségek. Azt ugye nem emlitettem, hogy én nem beszéltem angolul, amikor megérkeztünk. Nekem kellett elintézni a gyerekek iskoláját, óvodáját.  De ezt a storyt legközelebb mesélem el. Addig is álljon itt egy riport, amit velem keszitett egy magyarországi rádiós csatorna.
Lányos zavaromban egy pár hibát ejtettem (I.VH a II. VH helyett, telet kevertem a nyáral). Nézzétek el nekem, ez volt életem első riportja, igérem a századiknál már flottul fog menni.

Tünde

Rádiós riport: http://myfreefilehosting.com/f/05cc3de2c4_18.61MB

2 comments:

  1. Sziasztok.
    Gratulálunk az elért Állampolgársághoz!:))

    Nagyon érdekel minket a blogotok,várjuk a fejleményeket és a további bejegyzéseket.
    Már felvettünk a Blogunkra titeket.:)

    Majd szeretnék egy pár kérdést feltenni ,írhatok ?

    Üdv.
    Benigni család

    www.benignifamily.blogspot.com

    ReplyDelete
  2. Sziasztok!

    Nagyon jó volt a rádiós riport!Sok mindent megtudtunk belőle!
    Jó olvasni a blogotokat!:)
    Minden jót kívánunk Nektek!

    Era és Peti

    ReplyDelete